KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/december
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára

• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egyet ide, egyet oda

Kövesdy Gábor

 

Ismét egy magyar cím, amely nem jelent semmit. Persze a vetítés után már tudjuk, mire akart utalni a cseh közmondással birkózó fordító: egyet ide, egyet oda kettyintenek Chytilová új filmjének elragadó marienbadi szépfiúi. De ne morgolódjunk hiszen abban a szerencsében van részünk, hogy egy mozijeggyel két filmet is láthatunk. Az első a magyar mozinézőnek ismerősnek tűnhet, a Szomjas–Grunwalsky-féle „valóságfeltárás” cseh fűszerekkel ízesített változata. Műanyag munka- és szórakozóhelyek, jersey-ruhás kurvák, német-cseh internacionális hulladéknyelv, és persze a video-hullám mindennemű hordaléka, mely lassan kiszorítja a szépemlékű Karel Gott májusi kismadarait és ezüstholdas nyárestéit. Még a Grunwalsky-féle képkompozíciók, „ferde szemszögek” is visszaköszönnek, s bizonyára nem Chytilová ízléstévesztése, hanem tudatos fogás az Eastmancolor-nyelv divatos húzott neonfényeinek és az alulról feltörő metálkék ellenfényeknek az alkalmazása. Persze a hasonlat sántít, hiszen e kispályás vagányok nagyvilági kalandjai mögött itt nem érződik a kiszolgáltatottság és kilátástalanság gyilkos szorítása.

Mire a filmnek vége lehetne, a békésen kettyingetők közé betör „korunk pestise”, s ez nemcsak az ő életüket, hanem a filmet is gyökerestől felforgatja. Betegünk karikás szemekkel réved a világba, egy száz tagú vegyeskórus ütemes dobütésekkel megerősített opuszától kísérve. Veszélyeztetett színésztársai, akik eddig nagyszerűen játszottak egymással és szerepeikkel, most kiabálni és rohangálni kezdenek, imigyen vélve fokozni a drámai hatást. Ez utóbbi azonban csak nem fokozódik, s szomorúan vesszük észre, hogy a nagyszerű életkép-fűzérből lapos moralitás lett, melyből megtudhatjuk, hogy mi, emberek, felelősek vagyunk egymásért. Furcsa ez, hiszen Chytilová mindig is tudta, hogy a direkt moralizálás a mozi egyik legnagyobb ellensége.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/04 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4331