|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/december
|
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára
• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégMonsieur HireFáber András
A modern néprajztudomány egyik legnagyobb – művészetelméleti jelentőségű – felfedezése az volt, hogy szüzsék, sztorik, vagyis mesetípusok alkalmasint korlátozott számban állnak az emberiség rendelkezésére (Aarne-Thompson: Népmesetípusok, 1928). S miután az elmondható történet filmben voltaképpen ízléskonvenció, formai elem, a cselekmény-kiagyalók pedig közismerten fantáziátlanok, egyre-másra forgatják a remake-eket, vagyis híres régi filmek mai, új változatait.
Ilyen a Monsieur Hire is, azzal a különbséggel, hogy míg az effajta filmek többsége nem színvonalában, hanem csak költségeiben szárnyalja túl az eredetit, Patrice Leconte rendező, aki karcos humorú vígjátékokkal tűnt fel, ezúttal legalábbis az alapművel egyenértékűt hozott létre.
Maga az alapmű is feldolgozás, egy irodalmi alkotásnak, a kisemberek életét nagy lélektani beleérzőképességgel ábrázoló krimiíró, George Simeon egyik viszonylag korai művének, a M. Hire eljegyzése című regénynek a filmváltozata: Julien Duvivier rendezte 1946-ban, alkalmat adva benne a címszereplő Michel Simon-nak egy parádés alakításra. Az életunt voyeur-ből szerelmessé és egy bűntettes (a szeretett lány fiúja) helyett önjelölt gyanúsítottá, majd áldozattá váló kortalan úr története fanyar életigazságokat közvetít. Lassan csörgedező cselekmény, kitartott közelik, fakó (telítetlen) színek, a mozgás térhatását csökkentő teleoptika gyakori alkalmazása: ezek a főbb eszközök, melyekből a film alaphangulata, valamiféle szikár melankólia összeáll. S nagyszerű Michel Blanc egy újabb „fehér bohóc”-remeklése, a többiekről nem is beszélve. Jó rendező jó filmjében ugyanis rendszerint mindenki jó, főszereplőtől a helyettes naplóvezetőig. S ez nem első sorban anyagiakon múlik.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2856 átlag: 5.45 |
 |
|
|
|
