|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégZöldkártyaKoltai Ágnes
Peter Weir, Gerard Depardieu, Andie MacDowell – a maga módján mindegyiküknek megvan a helye a filmtörténetben. Weir a nyolcvanas évek eleji ausztrál új hullám vezéregyéniségévé vált Gallipoli és Piknik a Függő Szikláknál című filmjével, mígnem átköltözött Amerikába, s olyan mestermunkákkal szerzett bizalmat magának, mint A kis szemtanú és a Holt költők társasága. Depardieu már vagy hetven sikerfilm súlyát cipeli, a Vincent, François, Paul és a többiek mellett jól megfér a Huszadik század, az Amerikai nagybácsim, a Szomszéd szeretők, a Danton vagy újabban a Cyrano. Andie MacDowell az elsőfilmes Söderberg európaias mozijában, a Szex, hazugságok, videóban tűnt fel kifinomult játékával s puha mozdulataival.
Weir, aki bejáratos lett a producerekhez, megtehette, hogy egy esztendeig vár Depardieu-re, mert neki írta a Zöld kártya főszerepét. A nagydarab, mackós francia sztár és a gyöngéd tekintetű kezdő amerikai színésznő ellentétére építette amerikaias „művészmoziját”, mely egyszerre próbálja meg Paul Mazursky érzelmességét és Woody Allen öniróniáját utánozni. Három egyéniség találkozott a Zöld kártyában, három különböző, de karakteres személyiség, akiktől várunk valamit – mindenesetre többet a szimpla kedvességnél. Depardieu csak egy jámbor szőke teddy, MacDowell az Annie Hall Diane Keatonját formázza, Weir pedig nosztalgikusán visszapillant ausztrál múltjára. Intelligens, szomorkás kudarcuk egyszerre lesújtó és biztató: ugyan miért hitte azt a rendező, hogy a filmhez elegendő a gyöngédség és egy csodás szempár? – de azért megható, hogy valaki még ragaszkodik ezekhez a banálisán egyszerű mozieffektusokhoz.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1255 átlag: 5.53 |
|
|
|
|