KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1996/december

KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára

• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

Láttuk még

Hegylakó 3.

Mockler János

A könyveknek tágas főtereken máglyákat állítanak az önfeledt égetők. A szobrokat ledöntik, rendszerint a haladás nevében. A festményekbe egy-egy őrült szöget ver, jobb esetben valaki ráfest egy másikat. A halhatatlanság ilyen műalkotások által kevéssé biztosított, legalábbis rizikósnak tűnik.

Néminemű elővigyázatosságra utal, ha valaki már a művében is halhatatlannak ábrázolja hősét. Különösen a film esetében kívánatos az ilyen megközelítés, hiszen retrospektív sorozatok összeállításakor gyakori akadály, hogy a keresett kópia hússzázalékos állapotban bujdosik valami ismeretlen című poros raktár mélyén.

Aki még a halhatatlan hősét sem érzi teljes biztonságban, jó, ha előre folytatásokban gondolkozik. Ha addig folytatjuk a történetet, míg a világ világ, nem kell tartani az amortizációtól, a történelem őrületétől, természeti csapásoktól.

Na jó, de ha már megvan az a fránya halhatatlanság, ugyan mit kezdünk vele? Lehet-e öröklétre ítélt öngyilkos? Ha a szerencsétlent ráadásul sebezhetetlenséggel is sújtja teremtője, lehetőségei végletesen bezárulnak. Nem marad más tennivalója, csupán dolgozni.

Megfasírozni, megámbolni, kifilézni, sniclikbe aprítani, ki ellene és a magasabb akarat ellen tör.

Vajon mit tehet az, aki mindezt kívülállóként szemléli? Az elmúlás biztos tudatában élvezi immár harmadszor a skót felföld bajnokának szép, igaz és végtelenül ostoba történetét.

A negyedik rész beálltáig sem maradunk halhatatlanok nélkül, a dolgunk annyi csupán, hogy jó erősen figyeljük a televízió arcvíz-reklámjait.