|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAz angol, aki dombra ment fel, de hegyről jött leVidovszky György
A film hosszú címe nem más, mint egy kedves angol úriember neve. Abban a különös walesi faluban keresztelték el így, ahol a sok Williams, Evans vagy Morgan nevű embert hasonlóan frappáns megkülönböztető jelzővel láttak el: Telefonfülke Williams, Hentes Evans, vagy Kanos Morgan. A walesiek nemcsak a névadásban bizonyultak ennyire leleményesnek, hanem abban is, hogy miképp lehet a természet megváltoztatásával kimagasló eredményeket elérni...
Az első világháború derekán két leszerelt angol katonatiszt azt a feladatot kapja, hogy mérjenek le pontosan néhány walesi hegyet. Útjuk első állomásán egy Flynnon Graty nevű magaslat szakszerű és alapos megmérése azonban a falu számára is nem várt megmérettetést jelent. Ugyanis ha ,,monumentális” büszkeségük ezer lábnál több, akkor jogosan illeti a hegy elnevezés, de ha kevesebb, akkor szégyenszemre csak dombként kerülhet a Brit Birodalom katonai térképére. A háború nemzetközi problémái mögött eltörpülő walesi hegy-kérdés óriássá nő az érintettek szemében. A két precíz angol a walesiek túláradó vendégszeretetét szenvedi, míg a falu – Isten teremtő szerepét átvéve – a magasba tör.
Az ügyesen építkező vígjátékban a szellemesre sikerült karakterek mellett egy szellemi magaslatokkal éppen nem bővelkedő, de felemelő történet örvendezteti meg a nézőt. A kiszámítható fordulatokat a váltások gyorsasága, a helyzetek abszurditása és a rendező által teremtett világ kedvessége teszi élményszerűvé. A film pontosan adagolt ízléses humorában minden a meglepetés erejével képes hatni, amíg van a cselekményben, a karakterekben új és különös. De ahogy egyre épül a hegy, úgy gyengül a nézőben a nevetési inger. Az angolok szórakoztatására érkező hölgy és Mr. Anson (Hugh Grant) között szövődő szerelem pedig a kiüresedett szerelmi sémák és a képi giccs elhatalmasodását jelenti a filmben. A Keserű méz és a Négy esküvő, egy temetés című filmekből ismert Hugh Grant ismét olyan angolt alakít, aki jólneveltsége miatt határozatlan és esetlen. A film utolsó harmadában már ez a különben kitűnő karakter is kevésnek bizonyul, inkább csak elnéző szemlélői vagyunk – a faluval közös – szenvedésének. A konfliktusok kisimítása, a célok megvalósítása éppen az azokban rejlő poénokat semmisíti meg. A rendező – ellentétben a film főhősével – „hegyre ment fel, de dombról jött le”.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 999 átlag: 5.56 |
|
|
|
|