|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégSziki-szökevényVidovszky György
Aki már látott Leslie Nielsen-filmet (Nagyon különleges ügyosztály, Csupasz pisztoly), tudja, hogy körülbelül mire számíthat egy újabb blődli-opusz megjelenésekor. Végy a legújabb mozisikerek kliséiből egy-egy kicsavart idézetet, szerencsétlenkedj néhány poén erejéig a nagy burleszk-filmes elődökhöz hasonlóan (hol van már az a múzsa?), találj ki pár eredeti viccet, és keverd össze úgy, hogy a végén egy néző se tudja, miről is szólt a film. Fő, hogy minden egyes képpel, mozdulattal, mondattal meglepd a közönséget, vegyítsd az egymáshoz nem illő dolgokat, a végleteket. Talán ennyi – hozzávetőlegesen – a recept. A Sziki-szökevény – hozzávetőlegesen – pedig csak ennyi. Mint tudjuk, a recept még nem finom, az ízeket az egyéni adagolás adja meg. Biztosan nehéz századszorra is ugyanazt főzni másképp, és ez sajnos – visszatérve e sótlan metaforától – a filmre is igaz.
A Sziki-szökevény története az akciófilmek azon sémáját követi, amiben az ártatlanul elítélt főhős az igazáért küzdve nagyobb bűnbandák hálójába keveredik. Pat Proft – forgatókönyvíró, rendező – már az elmesélhetetlenül bonyolult cselekményben is paródiát láttat. A figurák típusai viszont inkább emlékeztetnek egy korábbi Nielsen-film szereplőire, mint a kifigurázott műfajok ismerős alakjaira. Talán ezért is van az embernek olyan érzése, mintha már látta volna korábban néhány részletét ennek a filmnek. Vigasztalásul mondom: az alkotók azért megörvendeztetnek minket jó néhány újdonsággal, s tudjuk, hogy ez a műfaj még kevésbé eredeti formájában is mulatságos és szórakoztató; még akkor is, ha „átlátunk rajta, mint sajtos szendvics a folpackon”.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1252 átlag: 5.48 |
|
|
|
|