|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/december
|
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára
• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégReszkess, Amerika!Ádám Péter
Miközben a középkori francia várúr (Jean Reno) lakodalmát üli, rosszakarója valamit belekever az italába. Az újdonsült férj rövid időre megzavarodik, és hallucinációs rohamában megöli ifjú feleségét. Majd kétségbeesésében varázslóval próbálja visszaforgattatni az időt a gyilkosság előtti pillanatig. De a varázsló a nagy sietségben kifelejt valamit a varázsitalból, hősünk pedig eltéveszti a házszámot: nem a múltban köt ki, hanem a jövőben, és nem Franciaországban, hanem – Amerikában.
Innentől kezdve nincs a filmben egyetlen poén sem, amit akár a leghumortalanabb néző is ki ne tudna agyalni, ha nagyon muszáj. Vetítés közben gyermekkorom nagy élménye, az Oké Néró jutott eszembe. Nem mintha remekmű lett volna, dehogy. De abban legalább volt önirónia! Márpedig ebből a két távoli kultúrát ütköztető francia–amerikai filmből épp a csúfondáros kajánság, az amerikai világ ironikus (ön)kritikája hiányzik a legjobban.
XII. századi időutazónk – miért, miért nem – a chicagói Történeti Múzeumban landol. Értesítik is azonnal a csinos muzeológust, aki nemcsak a korszak kutatója, hanem – micsoda véletlen! – szegről-végről leszármazottja is a várúrnak. De a fiatal nő csak ide-oda rohangál a városban mellvértes vendégével, annak ügyes-bajos dolgait intézve, és eszébe se jut megkérdezni: igaz is, öreg, hogy ityeg a fityeg ott nálatok a középkorban?
Ez a filmbeli muzeológus – hát miféle kutató az ilyen? – egyszerűen kihasználatlanul hagyja a páratlan tudományos lehetőséget, mármint hogy ilyen szenzációs „adatközlővel” került kapcsolatba. Bár ki tudja, lehet, hogy neki van igaza. Mert ebben a XII. századi lovagban van valami gagyi. Lerí róla, hogy – cselekmény ide vagy oda – nem a középkori Franciaországból érkezett Chicagóba. Hanem Disneylandből...
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 682 átlag: 5.46 |
 |
|
|
|
