|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziEgy ország, egy királyBenke Attila
Un peuple et son roi –
francia, 2018. Rendezte és írta: Pierre Schöller. Kép: Julien Hirsch.
Szereplők: Gaspard Ulliel (Basile), Adèle Haenel (Françoise), Olivier Gourmet (A
nagybácsi), Laurent Lafitte (XVI. Lajos), Denis Lavant (Marat), Louis Garrel
(Robespierre), Niels Schneider (Saint-Just), Vincent Deniard (Danton), Noémie
Lvovsky (Solange). Gyártó: Archipel 35 / StudioCanal. Forgalmazó: Vertigo Média
Kft. Feliratos. 121 perc.
Kockázatos műfaj a
történelmi drámáké, mert bár díszleteik és jelmezeik látványosak, sok esetben
jól bejáratott sablonokból (intrikák, szerelmi játszmák, a „nagy történelem”-mel
dacoló szerelmespárok stb.) épülnek fel. A kortárs kosztümös filmek közül viszonylag
eredeti megközelítésű volt Sofia Coppola Marie
Antoinette-je, Park Chan-wook A
szobalánya vagy William Oldroyd Lady
Macbethje. Izgalmas a francia Pierre Schöller (Versailles, Államérdekből)
műve, az Egy ország, egy királyának
alapkoncepciója is, ám a végeredmény sajnos a History Channel fikciós
betétekkel tűzdelt ismeretterjesztő filmjeit idézi.
Schöller a teljességre
törekedett, és a nagy francia forradalom 1789 és 1793 között zajló eseményeit
XVI. Lajos király, a lázadó nép (többek között a csavargó Basile és a gyermekét
elveszítő Françoise) és a forradalmár politikusok (Robespierre, Marat,
Saint-Just és társaik) szemszögéből egyaránt igyekszik megmutatni. Emiatt
menthetetlenül elsikkadnak a két órás film karakterei, sem a királyra, sem a
forradalmárokra nem jut elég idő. Például amikor kezdene kibontakozni a Basile
és Françoise között fellobbanó szerelem, már haladni is kell tovább, mert éppen
Marat és Robespierre mondanak beszédet a nemzetgyűlésen. Érdemesebb lett volna
egyetlen év történéseit egyetlen perspektívából feldolgozni, vagy egy Jancsó
Miklós analitikus történelmi filmjeit idéző absztrakt filmformát használni, ha
már Pierre Schöller a forradalom természetrajzát szerette volna elkészíteni.
Ugyanakkor az Egy ország, egy király jól megvilágít
egy mindenkor aktuális problémát. A forradalmárok sokáig naivan az abszolutista
kormányzástól megválni képtelen királlyal képzelik el a jövőt. Ami arra utal,
hogy nehéz „felnőni”, vagyis az évszázadokon át megszokott uralkodó „atyától”
elszakadni, mert az emberek legalább annyira félnek a szabadságtól mint a
zsarnokságtól.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|