|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz örökösnőPazár Sarolta
Toppen av ingenting –
svéd, 2018. Rendezte és írta: Måns Månsson
és Axel Petersen. Kép: Mans Mansson. Zene: Axel Boman, Tom Skinner. Szereplők:
Léonore Ekstrand (Nojet), Christer Levin (Lex), Christian Saldert (Chris), Olof
Rhodin (Mickey), Don Bennechi (Don). Gyártó: Flybridge. Forgalmazó: Cirko Film.
Feliratos. 88 perc.
A tavalyi Berlinale
versenyprogramjában debütált Az örökösnő
a fesztivál koncepciójába vélhetően politikai-társadalmi kérdésfelvetései miatt
került be, holott a történet pont az egyén társadalmi problémáktól való elidegenedésére
fókuszál. Sőt, mintha a svéd rendezőpáros, Axel Petersen és Måns Månsson szilárd koncepciója a bizarr undorkeltés
lett volna groteszk feketekomédiájuk elkészítésekor. A hatvannyolc éves
Nojet évtizedek óta spanyol tengerparti apartmanjában tengeti életét, amikor
azonban apja meghal és megszűnik az általa biztosított havi apanázs, az idős nő
kénytelen visszatérni Svédországba, hogy elegyengesse a luxusjövőjét biztosító,
frissen megörökölt stockholmi társasház bérleti viszonyait. Csakhogy féltestvére
és unokaöccse már gondoskodtak a házban lakó bevándorló családok és egyedülálló
anyák megsarcoltatásáról és létbizonytalan helyzetük kihasználásáról.
Amint Nojet rádöbben,
hogy veszélyben van leendő dúsgazdagsága, és rokonai sarokba szorítják, hogy továbbra
is ők fölözhessék le a feketén kiadott lakások bevételét, a film azon nyomban
helyszínt, hangulatot és ritmust vált és maga mögött hagy minden addigi logikát
is. Nojet vidéki farmon eltöltött napjait a Molotov-koktél gyártás,
géppuskákkal lövöldözés és a tanyasi tyúkok tökéletes tojása fölötti áhítat
teszi ki, majd visszatér Stockholmba, hogy mindenkorra megoldja az örökség
problémáját. Månsson már-már nagyítóként
használt kamerájával zavarba ejtően közelről vizsgálja az emberi szőrtüszők, a
tetovált szemöldökök és a pólusok visszataszítóságát, amivel tovább gerjeszti a
nézői ellenszenvet a film összes szereplője iránt. Ám ebbe a viszolygásba
faramuci módon mégiscsak beszüremkedik az esztétikum, ami nem ereszti a
tekintetünket.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|