|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Francia árnyakPárizs császáraVidocq visszatérVarró Attila
A bűnözőből lett rendőrnyomozó kalandos története a francia pitaval örök legendája.
Tekintve, hogy Eugène-François Vidocq (1775-1857) legendás alakja egyfajta mitokondriális
ősatyának tekinthető a bűnügyi műfajok evolúciójában, mivel egyaránt ihlető
alakja volt a Jean Valjean reformált gengszterének, Poe Dupin felügyelőjének és
Sherlock Holmes-nak, nem meglepő, hogy a francia film szinte születése óta
szívesen nyúl alakjához. A hamisítóból, fegyencből, gályarabból rendőrségi
besúgóvá, magándetektívvé, majd a Sûreté National első vezetőjévé vált kalandor minden filmes korszaknak
megadta, amit követelt tőle – legutóbb egy kínos digitális látványparádékban, agyonvágott
savate-akrobatikában és irracionális
elemekben bővelkedő akció-krimit az ezredfordulón Depardieu-vel. Jean-François
Richet eddigi karrierje megelőlegezte, hogy inkább a klasszikus
bűnfilm-hagyományok kerülnek majd előtérbe, ahogy ez a Halálos közellenségben történt, ugyanakkor az erőszakjelenetek sem
nélkülözik majd a kortárs kalandfilmtől várt karcos hitelességet (Az utolsó emberig).
A Párizs császára Vidocq-ját akár a középkorú Alain Delon is játszhatná
két Melville-opusz között, a Pat Garrett
és Billy a kölyök gall gengszter-remake-jében: Richet művében a hosszú
snittes és precízen koreografált akció-szekvenciák között viharos sorsdráma
bontakozik ki, a főhős életének azon kis szakaszára fókuszálva, amikor rablóból
pandúrrá lett, átélve a határhelyzet minden testi-lelki terhét. Hiába a szép
szerelmi szál, a felbukkanó kurtizán femme
fatale, a politikai háttérrajz Fouché rendőrminiszterrel, a kicsiny
bűnvadász-kommandó válogatott hőstettei, a történet újra és újra visszatér a
konszolidáció drámai alapkérdéshez – a főhős legkomolyabb ellenfele saját sötét
múltja, amely könyörtelenül szedi áldozatait közvetlen környezetéből,
elsősorban egy feltörekvő hajdani barát és elszánt bandita jelképes fiatalkori
alteregójának köszönhetően. Ráadásul, akárcsak Peckinpah, Richet sem hagyja ki
a kínálkozó ziccert, hogy hőse keserves pálfordulatát párhuzamba állítsa
nemzete történelmének talán legnagyobb fordulópontjával – Napóleon császári
uralkodásával, amely a nagy forradalom véres kamaszévei után átvezette
Franciaországot a demokrácia keserű felnőttkorába.
PÁRIZS CSÁSZÁRA (L’empereur
de Paris) – francia, 2018. Rendezte: Jean-François Richet. Írta: Éric Besnard
és Jean-François Richet. Kép: Ma-nuel Dacosse. Zene: Marco Beltrami és Marcus
Trumpp. Szereplők: Vincent Cassel (Vidocq), Olga Kurylenko (Bárónő), Freya
Mavor (Annette), Au-gust Diehl (Nathanael), Denis Ménochet (Dubillard), Denis
Lavant (Maillard), Fabrice Luchini (Fouché). Gyártó: Mandarin Films.
Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Szinkronizált.
110 perc.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|