|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziSötét elmékKovács Patrik
The
Darkest Minds – amerikai, 2018. Rendezte: Jennifer Yuh Nelson. Alexandra
Bracken regénye nyomán írta: Chad Hodge. Kép: Kramer Morgenthau. Zene: Benjamin
Wallfisch. Szereplők: Amandla Stenberg (Ruby), Harris Dickinson (Liam), Skylan
Brooks (Dagi), Miya Cech (Zu). Gyártó: 21 Laps Entertainment. Szinkronizált. 104 perc.
Hiába
fogyatkozik rohamosan a young adult-mozik
iránti érdeklődés, Hollywood továbbra is igyekszik hasznot húzni Az éhezők viadalával hajdan csúcsára
érkezett ciklusból. Az álomgyáriak ezúttal Alexandra Bracken Sötét elmék című regényét formálták mozgóképpé,
ám a produkció korántsem tűnt sikervárományosnak: már az eredeti lektűr is a
YA-históriák kliségyűjteménye, ráadásul a direktori széket egy kevés rutinnal
bíró animációs rendező, Jennifer Yuh Nelson (Kung Fu Panda-sorozat) foglalta el. A tinédzserhősök köré szőtt
negatív utópiák akkor igazán figyelemreméltók, ha a mának is üzennek, a Sötét elméktől azonban távol áll a
társadalomtudatos rétegzettség. A szuperképességekkel megáldott hősnőt a film
elején „rehabilitációs” táborba zárják, mert a kormány – számos más társával
együtt – veszélyforrást lát benne. Ennek örvén a Sötét elmék könnyűszerrel reflektálhatna Trump elnök migrációs
politikájára, ám a szkriptet jegyző Chad Hodge nem csapja le a magas labdát: a
mozi szinte rögtön a bonyodalmak felvázolásával indul, és a tábori körülmények
illusztrálására is csupán néhány percet szán. Így aztán a történet javát az
tölti ki, ami a regényben sem túl izgalmas: az ifjú protagonisták szerelmi
szállal megtoldott bolyongása.
Hodge
végül elveszti a vámon, amit a réven nyert: hiába szab az első perctől feszes
iramot a cselekménynek, a hatástechnikailag egysíkúan megvalósított jelenetek
és a visszatérő konfliktusok (az író legalább ötször állítja hősnőjét a „hazatérni
vagy sem” dilemmája elé) láttán hamar lankadni kezd a nézői figyelem. A szerény
büdzséből adódóan a látványvilág sem túl markáns, a szüzsében pedig Az erő krónikája, a Stranger Things és a Logan
motívumaira ismerhetünk – ám ezúttal minden kisstílű, akár egy sorozat
pilotepizódjában, amely talmi szemfényvesztéssel próbálja magához édesgetni
közönségét.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|