|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziEldoradóSoós Tamás Dénes
Eldorado
– svájci-német, 2018. Rendezte és írta: Markus Imhoof. Gyártó: Thelma Film AG /
Schweizer Radio und Fernsehen (SRF) / Zero One Film / Bayerischer Rundfunk
(BR). Forgalmazó: Cirko Film Kft.. Feliratos.
90 perc.
Markus
Imhoof egy fésületlenségében is érdekfeszítő, személyes hangvételű
dokumentumfilmet forgatott a menekültválságról. A svájci rendező feleleveníti,
hogyan fogadott be családja egy olasz menekültlányt a II. világháború idején,
és ezzel a már-már hollywoodi filmbe illően drámai történettel nemcsak markáns
érzelmi többletet kölcsönöz filmjének, de történelmi keretbe is ágyazza a
migránsválságot. Azt sugallja, az előítéletek felélénkülése és a személytelen
bürokrácia már akkor is életeket roppantott össze, amikor nem távoli
kultúrákból, hanem szomszédos országokból vándoroltak be Európába. A film
legnagyobb erénye, hogy miközben a migránsokat mentő olasz hajókon, a
visszautasított menedékkérőket tömörítő gettókban, és a svájci-olasz határon
intézkedő készített interjúkkal megismerteti velünk a menekülthullám különböző
arcait, ezekhez az arcokhoz megrendítő sorsokat is kapcsol, akiknek a története
épp azért lehet megrendítő, mert Imhoof megvilágítja a migráció tágabb
összefüggéseit.
Az Eldorádó nem tetteti magát apolitikusnak
(a menekültek egyenlő arányú elosztása mellett érvel), de ezt olyan, épkézláb
érvekkel teszi, amik az Európai Unió szerepét is megpendítik a válság
fenntartásában (emlékezetes példája a Svájcból kitoloncolt afrikai farmeré, aki
hazatérve azért bukhat bele a szarvasmarhatartásba, mert az eltörölt EU-s vámok
révén az európai tej olcsóbb lett, mint az afrikai). Néhány patetikus
felszólalása ellenére („Vajon a mennyország kapuja felett is van szögesdrót?”)
Imhoof keserű, hétköznapiságában is tragikus pillanatokat les el a bevándorlók
megpróbáltatásaiból, és az európai médiában gyakran démonizált, dühös vagy
kétségbeesett menekültarcok mögött meglátja a mélyen emberi traumákat, hogy
utána politikai hovatartozástól függetlenül, és díjnyertes dokumentumfilmeknél
(Tűz a tengeren) élesebben helyezze
melléjük összeurópai felelősségünket ezen traumák minél empatikusabb
kezelésében.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|