|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
DVDBérgyilkos MaryPápai Zsolt
Proud Mary – amerikai,
2018. Rendezte: Babak Najafi. Szereplők: Taraji P. Henson, Billy Brown, Danny
Glover. Forgalmazó: Sony. 90 perc.
Voltaképp nem is olyan
rossz ötlet: elkészíteni a Leon, a profi
kortársi blaxploitation-imitációját, mégpedig a nemek fordított leosztásával,
bérgyilkosnővel és kissráccal. A Bérgyilkos
Mary azonban az alapkoncepcióján túl semmi izgalmassággal nem szolgál, ha
csak a klasszikus forgatókönyvírói direkciók gátlástalan semmibevételét jelentő
megoldásokat nem tekintjük meglepetéseknek. Babak Najafi direktor
középkategóriás akciózó (Támadás a Fehér
Ház ellen 2.), akit a harci dobok hangja hoz csak lázba, a dramaturgiai
finomhangolás nem érdekli, következésképpen a szituációk elrajzoltak a
filmjében, az okok és okozatok sokszor érthetetlenek, a figurák motivációja
pedig kifejtetlen, és egyáltalán: van valami perverzitás abban, hogy a hősnő
megöl egy férfit, majd gondjaiba veszi áldozata gyerekét, hogy aztán,
regimentnyi ember legyilkolása után, végül mosolyogva távozzon vele a
nagyszabású fináléban. Közel kilencven éve hasonló alapsztorival dolgozott – és
vallott kudarcot – a gengszterműfaj egyik szülőatyja, a többek között A közellenséget jegyző, kiváló William
A. Wellman életműve egyik leggyengébb darabjában, a Hatchet Manben. A Bérgyilkos
Mary azonban nem csak ezt a filmet idézi meg, hanem egész szakajtónyi
gengszterklasszikust, A Keresztapától kezdve A közellenségig (lásd például az
Oidipusz-konfliktust és a leszámolást a pótapával). Miután a cselekmény
fordulatai idővel egyre érdektelenebbek, a rejtvényfejtés izgalmát csupán az
intertextek helyének detektálása jelentheti a néző számára. Pusztán emiatt
viszont nem érdemes megnézni a filmet.
Extrák: Kisfilmek a Bérgyilkos Mary megszületéséről.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|