|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
DVDAz idegenGéczi Zoltán
The Foreigner – amerikai–brit–kínai, 2017. Rendezte: Martin Campbell. Szereplők: Jackie Chan, Katie Leung, Pierce Brosnan. Forgalmazó: ADS Service. 113 perc. Martin Campbell kophatatlan
érdemekkel bíró rendező: kétszer hozta vissza a klinikai halál méltatlan
állapotából a James Bond-sorozatot (Aranyszem,
1995; Casino Royale, 2006), ő jegyzi
a széria újkori történetének legkiválóbb tételeit, mert érti és érzi a figurát,
neoklasszikus stílusa pedig tökéletesen illeszkedik a 007-es ügynök lélektani
profiljához. Az idegen józanon
szabott 113 percében tizenöt év elteltével rehabilitálja kedvenc Bondját,
Pierce Brosnant, a kínai befektetők kedvében járva társítva őt össze Jackie
Channel ezen lineáris szerkezetű, elegánsan puritán, intelligens és intenzív
moziban. A forgatókönyv bosszútörténetként kerül értékesítésre, de a kész műben
Brosnan szenvtelen karizmájának és a kimért, precíz kameramunkának köszönhetően
az 1970-es években forgatott politikai thrillerek letisztult, hűvös hangulata
dominál, holott Jackie Chan akárhány évesen is hajmeresztő dolgokra képes,
amely képességek közé ez alkalommal a szerepjátszás is beleértendő. Öröm látni,
hogy a kínai filmipar élő legendájára rendes színészként is számított, sőt
épített a rendező, a koros akcióhős pedig elragadó természetességgel hozza a
hallgatag és félszeg, súlyosan traumatizált, mégis könyörtelenül céltudatos, a
kétségbeesés végső stációiba aláereszkedő kisembert. A kemény és megkeseredett
férfiak életre-halálra menő játszmája nem csupán akciófilmként, de drámaként is
remekül funkcionál, Campbell stílusa pedig önmagában is komoly értéket képvisel
a kortárs filmezés világában, ugyanakkor a James Bond franchise jelen
helyzetének ismeretében az a nyugtalanító érzése támadhat a nézőnek, miszerint
mégis jobban jártunk volna, ha a rendező a producerek szavára hallgatva kitart
a 007-filmek mellett.
Extrák:
Nincsenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|