|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
DVDKőkezűKovács Patrik
Hands of Stone –
panamai–amerikai, 2016. Rendezte: Jonathan Jakubowicz. Szereplők: Edgar Ramírez,
Ana de Armas, Robert DeNiro. Forgalmazó: ADS Service. 107 perc.
Hálátlan műfaj a
sportdráma műfaja; éves rendszerességgel bukkannak fel újabb és újabb bokszfilmek,
amelyek nem képesek, avagy a rendezői szándék deficites mivoltából adódóan nem
is óhajtják meghaladni a zsáner közhelytárát. Életrajzi darabok esetében még
tovább szűkül a dramaturgiai játéktér, hiszen a biográfiai tényeket legalább részben
tiszteletben kell tartania a forgatókönyvírónak, ha meg akarnak felelni az
évtizedes nézői elvárásoknak.
A Kőkezű a nagy panamai bunyós, Roberto Durán karrierjének
gyöngyvászonra adaptált emlékműve. Eseményekben bővelkedő, diadalmas pályafutás
az övé: 1972 és 2000 között négy különböző súlycsoportban szerzett világbajnoki
övet, a szakértők minden idők legjobb könnyűsúlyú ringharcosának tartják, hazájában
nemzeti hősként tekintenek rá, amerikai reputációját pedig jól példázza, hogy
Miles Davis dalt komponált a tiszteletére – tekintélyt parancsoló teljesítmény
ez egy írástudatlan panamai utcagyerektől, aki első címmeccséig még egy
tisztességes vacsorát sem engedhetett meg magának.
A venezuelai Jonathan
Jakubowicz ízig-vérig latin-amerikai történetet forgatott le, latin-amerikai
látásmóddal, s miután szerzői filmről beszélünk (a forgatókönyv és a rendezés
egyaránt az ő kezében volt), a hollywoodi finanszírozás mellett is gyakorolhatta
a kreatív kontrollt. Ennek eredményeképpen a forgatás Panamában zajlott, a
párbeszédek java spanyol nyelvű, a történelmi hűség igényét a markáns politikai
felhangok mellett a dél-amerikai származású színészek hosszú sora is
demonstrálja. A főszerepre érthetetlenül ritkán szerződtetett, ám mellékszereplőként
mindig emlékezetes Edgar Ramírez (Carlos)
izzó tekintetű, fizikailag is alaposan felkészített karaktere hitelesen mutatja
meg mindazon ellentmondásokat, amelyek meghatározták a híres bokszoló
személyiségét: feldolgozhatatlan frusztrációk és csillapíthatatlan ambíció, egy
született gentleman nagyvonalúsága és a kültelki suttyókölyök vad impulzivitása
alkot robbanásveszélyes lélektani elegyet. Ramírez karizmája uralja a mozit,
komolyabb játékteret csak a lehetetlenül bájos és szuperszexi Ana de Armas (Blade Runner 2049), illetve a veterán
Rubén Blades (A jogász) kap mellette.
Az amerikai színészek szekundánsok csupán, Robert DeNiro az idős mesteredző
szerepében hozza a színészlegendától várható szintet, ám vele szemben Usher
Raymond oly ragyogóan, oly életteli módon formálja meg Durán szorítóbeli nemezisét,
Sugar Ray Leonardot, hogy csupán miatta is megérné rászánni 110 percet Jakubowicz
első amerikai rendezésére. Amely mind szándékában, mind kivitelezésében több
mint tisztességes munka, magabiztos alkotói teljesítmény; képes kinőni a műfaji
keretek közül, és erényeinek köszönhetően kiemelkedik a didaktikus bokszfilmek hosszú
folyamából.
Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|