|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziŐsemberBaski Sándor
Early
Man – brit, 2018. Rendezte: Nick Park. Írta: Mark Burton és James Higginson.
Kép: Dave Alex Riddett. Zene: Tom Howe és Harry Gregson-Williams. Gyártó:
Aardman Animations. Forgalmazó: Mozinet. Szinkronizált.
89 perc.
Miután
a stoptrükkös gyurmaanimációra felesküdött brit Aardman stúdió és a Dreamworks
útjai 2006-ban elváltak, az amerikaiak magukkal vitték a közösen fejlesztett
ősemberes filmtervet, és meg is valósították (Croodék, 2013). Az ötletet Nick Parkék sem tudták elengedni, és
elkészítették saját verziójukat, amelyet nehéz nem egyfajta szakmai
manifesztumként értelmezni. Az Ősember
egy elszigetelten élő, kicsi, de
összetartó törzs története, akik a bronzkor hajnalán is még kőkorszaki
eszközökkel próbálnak boldogulni. Életterüket, az erdőt az új rend bronzbányász
gépei foglalják el, és csak akkor van esélyük a túlélésre, ha elsajátítják a
hódítók kedvenc játékát (a futballt), és a saját pályájukon verik meg őket. A
szabályokat még csak most tanulják, de erőt merítenek abból a tényből, hogy a
játék ősi verzióját, amit az új civilizáció képviselői továbbfejlesztettek,
annak idején az ő törzsük találta ki. Győzelemre ezzel együtt is csak annyira
esélyük van, mint egy bristoli stop-motion stúdiónak a CGI-animáció hollywoodi
monstrumaival szemben.
A gyurmafigurák
elnagyoltsága a Csibefutamban vagy a Wallace & Gromit-történetekben sem
csorbította a filmek élvezeti értékét, sőt csak fokozta azt, ezúttal pedig még
a témához és a megidézett történelmi periódushoz is passzol a darabos stílus. A
sztori ugyanakkor már kevésbé szellemes – hiába lehet akár még egy
Brexit-allegóriát is belelátni –, a forgatókönyv a sorsdöntő meccsre
kihegyezett sportfilmek rég elkoptatott dramaturgiáját követi, a többnyire
szóviccekre támaszkodó verbális humor színvonala pedig elmarad a képi
gegekétől. Az Ősember emiatt jobban
hasonlít a konkurens Dreamworks vagy Pixar produkcióira, mint bármelyik korábbi
Aardman-film, de azért még így is maradt benne bőven a kézműves stop-motion
sajátos bájából.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|