|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziKutyák és titkokSoós Tamás Dénes
Los
Perros – chilei-francia-argentin-portugál, 2017. Rendezte és írta: Marcela
Said. Kép: Georges Lechaptois. Szereplők: Antonia Zegers (Mariana), Alfredo
Castro (Juan), Alejandro Sieveking (Francisco). Gyártó: Cinémadefacto / Jirafa
/ Augenschein Filmproduktion / Rei Cine / Terratreme. Forgalmazó: Vertigo Média
Kft. Feliratos. 94 perc.
Pablo
Larraín munkái és számos témába vágó dokumentumfilm után újabb film készült arról,
hogyan élnek tovább a chilei társadalomban a Pinochet-éra bűnei és bűnösei, de
Marcela Said egy izgalmas feminista csavarral tálalja a témát. Ő nem lázadó
médiamunkások, eltűnt aktivisták, de még csak nem is az emberjogi
visszaéléseket felgöngyölítő rendőrök közé helyezi a filmjét, hanem az elitbe,
amely fenntartója és haszonélvezője volt a rendszernek. Főhőse egy elhidegült
házasságban élő, elkényeztetett nő, akit apja is, férje is lekezel, így nem
csoda, hogy vonzódni kezd a lovasoktatójához – még azok után is, hogy kiderül
róla, a titkosrendőrség egyik vezetője volt a diktatúra alatt.
Said
a cinkos némák felelősségét firtató történetből azonban nem egy szívmelengető,
szlogenfeminista drámát hámoz ki, kudarctörténetének zsákutcáival hangsúlyozza,
hogy nem egy naiv nő politikai öntudatra ébredését meséli el. Mariana ugyan
nyomozni kezd, de ez nála csupán annyit jelent, hogy rendőrökkel flörtöl, és
próbál belőlük némi információt kicsikarni. Impulzív és gyermeteg nő, aki olyan
kiszámíthatatlanságot csempész a filmbe, amellyel a rendező egyszerre tud
beszélni arról, hogyan infantilizálja a patriarchális elit a nőket (Marianát
szinte minden férfi lehülyézi és utasítgatja), és közben mi gáncsolja a nőket
abban, hogy kiálljanak magukért és függetlenedjenek. A hősnőt például a
kényelmessége: hiába dolgozik benne a dac, ha arról kell döntenie, hogy melyik
szabadságot – a gazdagságét vagy a felelős politikai döntésekét – válassza,
akkor hamar visszakozni kezd.
Said következetlen
plánozású, a szándékoltnál talán kissé szenvtelenebb filmjét nehéz szeretni, mivel
érzelmileg nem enged közel a szereplőihez – értékelni viszont annál könnyebb,
mert mindenhol aktuális kérdéseket feszeget. Nem a döntéshozók fekete-fehér
gaztetteit, hanem a rendszert kiszolgáló üzletemberek ritkán emlegetett
bűnrészességét tárgyalja, miközben szimpatikus alapgondolatot fogalmaz meg a
civilek kötelességeiről és megértően rajzolja elénk azokat a jellemhibákat,
vagy akár egymásnak ellentmondó vágyakat is, amelyek megakadályozzák, hogy az
emberek felelősségteljesen cselekedjenek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|