KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/december
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára

• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szerelem tesztelve

Alföldi Nóra

Ôtez-moi d’un doute – francia, 2017. Rendező: Carine Tardieu. Írta: Baya Kasmi, Michel Leclerc és Raphaële Moussafir. Kép: Pierre Cottereau. Zene: Eric Slabiak. Szereplők: François Damiens (Erwan), Cécile De France (Anna), Guy Marchand (Bastien), Alice de Lencquesaing (Juliette). Gyártó: Karé Productions. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 100 perc.

 

Erwan jóvágású negyvenes férfi, zord, őszbe hajló borostás külleme igazán jó embert takar: napi nyolc órában bombaszakértőként saját testi épségét kockáztatva tisztítja a vidéki idillt a második világháborús lövegektől, magánemberként pedig huszonéves várandós lányáról gondoskodik. Élete igazán akkor fordul fel fenekestül, amikor lánya genetikai vizsgálatakor kiderül, hogy édesapja valójában nem is az édesapja. Kis hezitálás után úgy dönt, hogy felkeresi valódi apját, akit meg is talál egy kedvesen bohókás, ex-forradalmár öregúr személyében. A zűrök és szívfájdalmak igazán akkor tetéznek, amikor Erwan teljes véletlenségből megismerkedik egy rendkívül izgalmas hölggyel, akiről viszont kiderül, hogy valódi apjának lánya, tehát az ő féltestvére.

Carine Tardieu filmje a felületen vitathatatlanul egy szaftos, brazil szappanoperákat megszégyenítő családi-szerelmi melodrámának ígérkezik. A rendezőnő azonban ügyesen kikerüli a sztoriban sunyin megbúvó csapdákat és egy kissé álmoskás hangulatú, de kedves romantikus történetet bont ki. Segítik ebben a remek, rendkívül visszafogott játékukkal parádézó színészei, akik igazán szerethető figurákat skiccelnek fel szívmelengetően. Tardieu azonban érezhetően küzd az anyaggal: igyekszik mind az érzelmeket, mind a történet dinamikáját alacsony fordulatszámon pörgetni, nehogy valahol elragadtassa magát, amitől filmje kényes témái miatt ízléstelenségbe csapna át. Ekképpen egyik melodrámai szál se tartogat őrülten komikus vagy éppen szívfacsaró elemeket. Ugyanez érvényes a film vizuális világára is: habár a történet valamikor kora ősszel vagy kora tavasszal játszódik egy vidéki-tengerparti francia városkában, sehol egy idilli kép vagy markáns hangulat. A Szerelem tesztelve nagyon kellemes, feszültségmentes 110 percnyi szórakozást tartogat, de sajnos kevés nyomot hagy a nézőben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13524