|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Mozi68 lepedőSepsi László
68 Kill – amerikai, 2017.
Rendezte és írta: Trent Haaga. Kép: Needham B. Smith. Zene: James Griffiths és
Haim Frank Ilfman. Szereplők: Matthew Gray Gubler (Chip), AnnaLynne McCord
(Liza), Alisha Boe (Violet), Sam Eidson (Dwayne). Gyártó: Snowfort Pictures /
AMP. Forgalmazó: Cinenuovo. Feliratos.
93 perc.
Mint minden valamirevaló
exploitation, a Trománál edződött Trent Haaga filmje kaján érzéketlenséggel
tenyerel bele egy korának közéletét izgalomban tartó botránytémába. Miközben az
elmúlt évet a napvilágra került szexuális zaklatások híre és a Szolgálólány meséjének világsikere
utalta, a 68 lepedő vérbő fekete
komédiát kreál a filléres neo-noirok egyik kedvenc témájából, jelesül egy femme fatale biztatására végrehajtott,
majd természetesen félrement rablásból. Ez nem volna különösebben meglepő
húzás, ám a Bryan Smith azonos című kisregényét adaptáló forgatókönyvben minden
nőnemű lény femme fatale, és a nemek
közti viszony leginkább a hadiállapot fogalmával írható le, ahogy az alapvető
fegyvernemek a szex, a pénz és a machete.
A 68 lepedő tutyimutyi főhősének – aki afféle átmenet a klasszikus
noirok bűnbe csábult kisemberei és a kilencvenes évek slackerjei között –
legfőbb jellemhibája, hogy képtelen nemet mondani a nőknek. Ám mielőtt a
történet soviniszta tanmesévé silányulna a tökénél fogva rángott szegény fehér
férfiról, Haaga a klasszikus Troma-receptet követve annyi perverz véglénnyel
zsúfolja teli filmjét, hogy a kirajzolódó világban a manipulatív vérszomj a
nőalakok részéről nem valamiféle természetbeli adottságnak, hanem az egyetlen
lehetséges túlélési stratégiának tűnik. Mindezzel együtt a fókusz mindvégig a
huszonéves tökfilkón marad, akinek ki kell lépnie kényelmes passzivitásából, ha
túl akarja élni a címben jelzett 68 lepedőre fenekedő rosszarcúak ostromát:
jellemző a film punkos politikai inkorrektségére, hogy eszmélését az
érzékelteti, hogy elkezd női ruhát hordani. Miként a trash-szellemiségben
fogant műveknél lenni szokott, a 68
lepedőnek is gondjai akadnak azzal, hogyan töltse ki a két extravagáns
mészárlás közti játékidőt, de amikor újra megtalálja a ritmust és belelendül a
kaszabolásba, felelőtlenül szórakoztató néznivaló.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1 átlag: 8 |
|
|
|
|