KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/december
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára

• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A halászkirály legendája

Horányi Péter

The Fisher Kingamerikai, 1991. Rendezte: Terry Gilliam. Szereplők: Jeff Bridges, Robin Williams, Ammanda Plummer. Forgalmazó: Bontonfilm. 132 perc.

 

Terry Gilliam a Monty Python felbomlása után hamar bebizonyította, hogy önállóan is képes maradandót alkotni, forgasson bár disztopikus drámát (Brazil, 12 majom), vagy vicces időutazós fantasyt (Időbanditák), a horrorral és vígjátékkal egyaránt kokettáló mesefilmet (Grimm) vagy drogfilmet (Félelem és reszketés Las Vegasban). A műfajilag színes életművet a sajátos humor és látásmód köti össze, amelyben A halászkirály legendája ritkábban hivatkozott tétel ugyan, pedig legalább annyira egyedi film, mint többi.

A halászkirály legendája kiválóságát az adja, hogy Gilliam bátran nyúl a hollywoodi dramaturgia tucatmegoldásaihoz, és oldja fel őket a saját víziójában: a „vígjátéki férfimelodráma” korántsem tekinthető bevett műfajkombinációnak. Jack Lucas (Jeff Bridges), a sikeres és arrogáns rádiós műsorvezető, egy meggondolatlan kommentjével éttermi tömegmészárlást robbant ki. Az események hatására megtörik, és bűntudatától menekülve a hajléktalanok világába keveredik. Ott találkozik Parryvel (Robin Williams), akinek a felesége a lövöldözés egyik áldozata volt, és most Jackhez hasonlóan a múlt elől menekül. Találkozásukból barátság kerekedik, és lassan megtanulják, hogy mit jelent áldozatot hozni egy másik emberért.

A film erényei, mint a legtöbb Gilliam-filmnél, ezúttal sem annyira a konkrét sztoriban, hanem a furmányos megvalósításban rejlenek. A démonaikkal küzdő két férfi történetét a rendező egy allegorizált, mágikus New York-i színtérbe helyezi. A kompozíciókat torzítja és a képeket szokatlan kameraállásokkal szürreálissá teszi, míg máskor a fényjátékai révén a jelenetek expresszionista hatásúvá válnak. Mindezek mögött azonban nem komoly és zord szerzői vízió húzódik meg, hanem egy sokárnyalatú érzékenység, amely a másik ember iránti felelősség fájdalmát sok humorral és iróniával mutatja be. A Halászkirály azért lesz rendkívül szórakoztató és szellemes, mert nem fél kicsit a feje tetejére állítani a dolgokat. Williams és Bridges tökéletesen eltalálták a szerepüket, de minden egyes karakter – legyen az a hermafrodita hajléktalan vagy egy tolószékes Tom Waits – egyedülállóan emlékezetes.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13513