|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziAnnabelle 2: A teremtésCsiger Ádám
Annabelle: Creation –
amerikai, 2017. Rendezte: David F. Sandberg. Írta: Gary Dauberman. Kép: Maxime
Alexandre. Zene: Benjamin Wallfisch. Szereplők: Talitha Bateman (Janice),
Stephanie Sigman (Charlotte nővér), Lulu Wilson (Linda), Miranda Otto (Esther),
Anthony LaPaglia (Mullins). Gyártó: New Line Cinema / The Safran Company.
Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált.
110 perc.
David F. Sandberg (Amikor kialszik a fény) filmje egyszerre
spinoff-ja a Démonok között-duológiának, folytatása a 2014-es Annabelle-nek és egyben eredettörténete
is, amelyek közül az utóbbi a domináns, ugyanis stílszerűen régisulis horrorról
van szó, aminek legközelebbi rokona talán Dario Argento Sóhajokja. A negyvenes években járunk, a helyszín egy árvaháznak
kiadott tanya a semmi közepén. Egy babakészítő és felesége elvesztették
gyermeküket, majd pár évvel később egyfajta helyettesítésként elszállásolnak
féltucat fiatal lányt és nevelőnőjüket, akik mintha a „Sóhajok anyjának”
balettiskolájába csöppentek volna, csak éppen boszorkányok helyett a halott
gyermek szelleme kísérti őket a címszereplő baba képében. A ház úrnője
ugyancsak több alkalommal eszünkbe juttatja Argento filmjének fő antagonistáját:
a feleség elbaldachinozott ágyban rejtőzik a külvilág elől, később pedig két
lány halálra rémül, amikor lefekvés előtt, a paplan alatt sutyorogva viccesen
megidézik őt (kísértetiesen hasonló módon a Suspiria
hálótermi jelenetéhez, amely a „Sóhajok anyjának” belépője is egyben).
A film stílusában is
retró, meglepően kevés benne az olcsó CGI-jal odakent ijesztgetés és ahhoz
társuló fülsiketítő hangeffekt, helyette a rendező kameramunkával és
hangvágással kelt baljós atmoszférát. Az Annabelle
2-nek akadnak egyszerre váratlan és merész fordulatai, például a felénél
főhőst cserél, és meglehetősen sok karakterrel dolgozik, akik javarészt nők.
Annak, hogy nincs egyetlen fő protagonistája, persze hátrányai is vannak,
például a finálé konfrontációjában kevésbé érdekli a nézőt a karakterek sorsa.
Cserébe Sandberg alkotásának meglepően jó a humora, ami a kortárs hollywoodi
horror átlagszínvonala felé emeli a rémfilmes dolgozatot.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 6.5 |
|
|
|
|