|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziKedi – Isztambul macskáiPethő Réka
Kedi – német-török, 2016.
Rendezte és írta: Ceyda Torun. Kép: Alp Korfali és Charlie Wuppermann. Zene:
Kira Fontana. Gyártó: Termite Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 78 perc.
Isztambul tavalyi turisztikai
imázsfilmje önmagát dokumentumfilmnek álcázva került a világ
moziforgalmazásába, gyönyörű városképekkel és kedves, mosolygós, macskasimogató
törökökkel csábítva a leendő látogatókat. Az alaptézis szerint a városkép a négylábúak
nélkül nem lenne ugyanaz, és bár a filmet látva nem érezzük, hogy ez
Isztambulban igazabb lenne, mint sok más európai nagyváros esetében, Ceyda
Torun bő egy órás filmje tagadhatatlanul kellemes szórakozás az Isztambul-
és/vagy macskarajongóknak.
A film egymást követő
epizódokból épül fel, amelyekben megismerjük egy-egy utcai macska történetét,
az általuk választott gazdáik elmondásában. Megtudjuk, hogy a legtöbb török
ember nem a kocsmában, hanem az állatorvosnál nyitott számlát, hogy minden macska
sajátos egyéniség, és hogy Isztambul lakói tökéletes együttműködésben élnek a
négylábúakkal. A szépen megszerkesztett „cicás videókból” összeálló alkotás
mesél egy kicsit az emberi természetről is: a befogadók történeteiből szépen
kirajzolódik, milyen jót tesz a léleknek, ha gondoskodunk valakiről.
Bár az összkép, amely
szerint Isztambul egy nagy boldog macskafarm, kicsit túlzónak tűnik, ám
vizuálisan megnyerő módon őriz meg egy eltűnőben lévő világot. Ha a belváros
képe valóban gyökeresen megváltozik néhány éven belül (ahogy az a filmben
elhangzik), és megszűnnek a jelenlegi terek, amelyeken keresztül még egy
nagyvárosban is kapcsolódhat egymással ember és természet, akkor
felértékelődnek majd a Kedi képsorai.
Érdemes végiggondolni, mennyire élhető úgy egy város, ha már nincs egy
négyzetméternyi föld, ahol a macska elkaparhatja a piszkát, és mérgező kémiai
anyagokra van szükségünk a patkányok távoltartására, miközben egy egyensúlyban
lévő természeti közegben erről gondoskodnak doromboló társaink.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 9 |
|
|
|
|