KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/december
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára

• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Stratton

Huber Zoltán

Stratton – brit, 2017. Rendezte: Simon West. Írta: Duncan Falconer regényeiből Warren Davis. Kép: Felix Wiedemann. Zene: Nathaniel Méchaly. Szereplők: Dominic Cooper (Stratton), Gemma Chan (Aggy), Austin Stowell (Hank), Tyler Hoelchlin (Marty). Gyártó: GFM Films. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 94 perc.

 

Bár az akciófilm hagyományos mintázatú egyedei lassan teljesen kiszorulnak a multiplexek kondícionált levegőjű élőhelyeiről, az ősrégi paneleket a műfaji evolúció egyelőre csak az első ligában szelektálta ki. A hatalmasra hízó franchise-univerzumok, adaptív hibridek és tarka metairóniák ugyan a második vonalba is lehatoltak, ám ott még békésen megférnek a zsáner klasszikus felépítésű darabjaival. A B-kategóriában mintha létezne egy olyan alternatív idősík is, ahol örökké 1989-et írunk. Jöhetnek az újabb platformok, trendek és divatok, a vintázs akciófilmek meglepően kitartó rajongótábora itt mindig találhat magának prédát, ha egy jól bevált robbanós-verekedős-üldözős attrakcióra éhezik.

Bajtársát elveszítő őrnagy, biofegyvert meglovasító ellenfél, árulások és egyre hevesebb párbajok – ha a Strattonban nem tűnnének fel drónok, laptopok és mobilok, a szigorúan kilencven perces hajsza végén automatikusan visszacsévélnénk a nem létező szalagot. Egy tökéletesebb világban persze az egykori brit kommandós regényciklusából átemelt hős bőrében a fiatal Seagal gépfegyverezné le az ex-titkosügynök orosz gonoszt, akit persze Dolph Lundgren alakítana. Ezt leszámítva nem lehet ok a panaszra, mert szinte minden pontosan olyan, mintha a téka második polcáról akadt volna a kezünkbe a film katonásan vonzó tokja. A rendező Simon West rutinosan mozog a terepen, a Con Air és a Tomb Raider után különféle Statham-produkciókat és a Feláldozhatók második felvonását is ő vezényelte le. Ki tudja, ha Henry Cavill nem száll ki a forgatás előtt és egy kicsit is izgalmas forgatókönyvet kap, West talán képes lett volna tartani az életmű eddigi színvonalát. A stáb a kötelező színvonalat persze most is hozza, a látottakat mégis csak azok tudják értékelni, akik a természetes műfaji szelekció áramvonalas túlélői helyett inkább a rezervátumok eltunyult élővilágában szeretnek gyönyörködni.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/08 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13323