KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/december
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára

• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

6,9 a Richter-skálán

Barkóczi Janka

6.9 pe scara Richter – román-bolgár, 2016. Rendezte és írta: Nae Caranfil. Kép: Vivi Dragan Vasile. Szereplők:  Laurenţiu Bãnescu (Tony), Maria Obretin (Kitty), Teodor Corban (Apa). Gyártó: Cinema-Film H.I.P. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 116 perc.

 

Tony, a közepesen tehetséges, mellőzött színész minden erejével a nagy kiugrásra készül. Címszerepet kapott az Orfeusz és Euridiké történetéből készült bárgyú musicalben, ahol a színházigazgató szeretőjéből lett hisztis primadonna mellett végre megmutathatja, hogy mire képes. A próbák jól indulnak, de a férfi egyre nehezebben tud a karrierjére koncentrálni, mert közben fenekestül felfordul a magánélete. Feleségével egy kisebb földrengést követően új otthonba költöznek, amit a depresszióval és önértékelési zavarral küzdő asszony rendez be. Míg Kitty a feng shui előírásainak megfelelően dekorálja a lakásban a „hírnév-sarkát”, a férj felfedezi, hogy nem kötöttek túl jó üzletet, mert az épület szerkezete egy következő földrengést már nem bírna ki. Az ingatlan mellett házasságuk alapjai is rogyadoznak, a helyzetet pedig súlyosbítja, hogy váratlanul Tony rég nem látott apja is feltűnik, aki náluk kíván tölteni néhány éjszakát.

Nae Caranfil (Közelebb a holdhoz, A többi néma csend) filmje rutinból hozza a román újhullám minden stiláris erényét, emellett azonban nem mutat sok eredetiséget. Kiváló színészek (Laurenţiu Bănescu, Maria Obretin, Teodor Corban) replikáznak egymásnak a sokaknak ismerős kispolgári helyzetekben, elrajzolt karakterek, finom irónia és remek dialógok szórakoztatják a nézőt. A nőcsábász papa, a szerencsétlenkedő fiú és a neurotikus feleség jeleneteit egy lehetséges természeti katasztrófa szürreális képei lazítják, azonban a kettős szerkezet a film háromnegyedénél kifullad, többé nem köti le a figyelmünket. Kevesebb fordulat, kevesebb mellékszereplő, kevesebb álomkép ebben az esetben több lett volna, mert így bármilyen jókat kacagunk is közben, a végére valahogy nem áll össze semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13251