|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/december
|
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára
• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziVademberek hajszája Baski Sándor
Hunt
for the Wilderpeople – új-zélandi, 2016. Rendezte és írta: Taika Waititi. Kép:
Lachlan Milne. Zene: Lukasz Pawel Buda. Szereplők: Sam Neill (Hec), Rima Te
Wiata (Ricky), Oscar Kigthley (Andy), Cohen Holloway (Hugh). Gyártó: Piki Films
/ Defender Films / Curious Film. Forgalmazó: Pannónia Entertainment.
Szinkronizált. 105 perc.
Mielőtt bebocsátást nyert volna a
hollywoodi Valhallába, hogy elfoglalja egy szuperhősfilm (Thor: Ragnarök)
rendezői székét, az új-zélandi Taika Waititi még forgatott hazájában egy
búcsúfilmet. A Vademberek hajszája első blikkre már maximálisan
Hollywood-kompatibilisnek tűnik, története a 90-es évek ifjúsági matinéit
idézi, ugyanakkor hasonlít a rendező 2010-es apa-fiú filmjéhez, a Boyhoz
is. A főszereplő Ricky, egy problémás kiskamasz, akit egy idősödő házaspár
örökbe fogad. A mostohaanya hirtelen halálát követően a srác a börtönviselt nevelőapával
(Sam Neill) együtt beveti magát az új-zélandi vadonba. Nyomukban ott a gyámügy,
a rendőrség, a bennszülöttek, ráadásul a természettel is meg kell küzdeniük.
A fegyelmezetlen városi suhanc és a
mizantróp, mogorva férfi összecsiszolódása, illetve a családbarát finálé
borítékolható, Waititi meg is pendíti a szentimentális húrokat, de csak
ízléssel, a giccsveszélyt ügyesen elkerülve. Filmje már csak azért sem
téveszthető össze egy Disney-féle kalandvígjátékkal, mert a humora
korhatárosabb (képes például azzal viccelődni, hogy a nevelőapát
gyerekmolesztálónak nézik), és a verbális, illetve képi gegjei is igényesebbek.
Az egzotikumfaktor sem elhanyagolható: a vadregényes új-zélandi táj kulisszából
markáns mellékszereplővé lép elő, és a páros útjába kerülő különc figurák is
nyilván valamiféle torz keresztmetszetét adják a helyi társadalomnak. A Vademberek
hajszája összességében olyan, mintha a Fel! szerzőinek
forgatókönyvéből a Holdfény királyság
Wes Andersonja rendezett volna komédiát Edgar Wright produceri
közreműködésével. Igazán figyelemre méltóvá mégis a fiatal Julian Dennison és
az új-zélandi nemzeti kincs, Sam Neill parádés összjátéka teszi.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 7 átlag: 6.71 |
 |
|
|
|
