|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/december
|
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára
• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók
|
 |
|
 |
|
|
|
|
MoziVén rókákKovács Kata
Going
in Style – amerikai, 2017. Rendezte: Zach Braff. Írta: Edward Cannon
történetéből Theodore Melfi. Kép: Rodney Charters. Zene: Rob Simonsen.
Szereplők: Morgan Freeman (Willie), Michael Caine (Joe), Alan Arkin (Albert),
Joey King (Brooklyn). Gyártó: MGM, New Line Cinema. Forgalmazó: InterCom.
Szinkronizált. 96 perc.
Az
1979-es Öreg rókák, nem vén rókák
remake-je, elődjéhez hasonlóan, kísérlet a heist
műfaji dekonstrukciójára, ám míg a korábbi film a bankrablást csupán
kiindulópontnak használta, a mostani verzió a teljes játékidőt a tökéletes
bűntény előkészítésének és elkövetésének szenteli. Adott három nyugdíjas korú
barát, akiket idős napjaikra jól kizsákmányol és átver mindenki: egykori
munkahelyük, a nyugdíjalapjuk és a bankjuk, úgyhogy nagyon úgy fest, hogy becsületesen
leélt és végigdolgozott élet ide vagy oda, utolsó éveikre a szegénysorra
jutnak. Így kezdik el kitervelni életük első és egyben utolsó bűntettét.
Nagyjából az alapfelállás, az „öregek bevetésen” és a kisember-tematika,
valamint egy központi gyerek-motívum maradt meg a melankolikus, a mainstreamtől
jóval távolabb eső eredeti filmből – melyben ráadásul nem sokkal a bűntett után
a három barát közül kettő meghal, a harmadik pedig önként börtönbe vonul – , a Vén rókák ugyanis csupa komédia, némi
önreflektív kikacsintással, nyugdíjas-burleszkkel és egy, már-már túlságosan is
habos happy enddel. Zach Braff színész-rendező (A régi környék, Bárcsak itt
lennék) harmadik nagyjátékfilmje klasszikus mesterember-munka, melyben az
Oscar-birtokos vezető színészek ragyognak igazán. A vén rókák (Morgan Freeman, Michael Caine,
Alan Arkin) és a hozzájuk csapott, parádés mellékszereplő-gárda (Christopher
Lloyd, Ann-Margret) a vérprofik meggyőző lazaságával fosztogatják a heist kincsestárát, és közben még olyan
közhelyeket is arcátlan könnyedséggel adnak be nekünk, mint hogy a jó bankrabló
egyetlen ismérve a rafináltság.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 5 átlag: 3.6 |
 |
|
|
|
