|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziElveszve PárizsbanBarkóczi Janka
Fiona, a kanadai
könyvtáros kisasszony, két komolyabb hófúvás között állandóan arról fantáziál,
hogy a hideg északról egyszer majd a romantikus Párizsba költözik. Egy szép
napon levelet kap rég nem látott nagynénjétől, aki a francia fővárosba hívja,
hogy idős napjaira segítőként legyen mellette. Fiona előveszi kopott-piros csővázas
hátizsákját, tétovázás nélkül kapkodja össze holmiját, egy szempillantás múlva
pedig a párizsi metró labirintusában bolyong. Mire sok különös kaland után
végre megtalálja a rá váró Martha nénit, már megismerkedett Dommal, a bájosan
kelekótya hajléktalannal, bejárta az összes fontosabb helyi turisztikai
célpontot, és francia szókincse is bővült némileg. A bohém trió innentől együtt
folytatja útját, amíg lehet, Kanada viszont jó időre elfeledkezhet a könyvtáros
nők nyakigláb gyöngyéről.
Az Amélie és Jacques
Tati örökségéből inspirálódó laza komédia az előbbinél kevésbé kifinomultan, az
utóbbinál jóval szegényesebben oldja meg a néző szórakoztatását. Vibráló
színei, széles gesztusai az alkotók sajátos kézjegyének számítanak, bohózati
megoldásai a sitcomok világát idézi. A rendezőpáros, Fiona Gordon és Dominique
Abel, egyben írói és főszereplői is a mesének, akárcsak néhány évvel korábbi,
de stílusukban nagyon hasonló A tündér
és Rumba című közös filmjeiknek.
Fiona és Dom, a bolondos duó fiesztája lassan már sorozattá terebélyesedik,
melynek legutóbbi darabjában a nyugdíjas néni szerepében a csodálatos Emanuelle
Riva és egy villanásnyi időre magát Pierre Richard is megjelenik. A két sztár
jutalomjátéka a film egyik legkedvesebb része, még több talán még jobb lett
volna belőle. Az Elveszve Párizsban
ugyan Riva és Richard közreműködésével együtt is messze van attól, hogy minden
idők legjobb romkomja legyen, de legalább nincs túlgondolva és biztosan örömből
készült.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2 átlag: 7.5 |
|
|
|
|