|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziSzívvel-lélekkelTeszár Dávid
Réparer les vivants –
francia, 2016. Rendezte: Katell Quillévéré. Írta: Maylis De Kerangal regéynéből
Katell Quillévéré. Kép: Tom Harari. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Tahar
Rahim (Thomas), Emmanuelle Seigner (Marianne), Anna Dorval (Claire). Gyártó:
Les Filmes du Bélier, Les Filmes Pelléas. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos.
103 perc.
Az ifjú francia
rendezőnő, Katell Quillévéré harmadik nagyjátékfilmje, a Szívvel-lélekkel követi és kiszélesíti az eddigi munkáiban
megkezdett mintázatot: tizenéves főhőst szerepeltet és az emberi (kivált a családon
belüli) kapcsolatokra fókuszál. Míg a Gyilkos
méregnél (2010) a hit, a Suzanne
(2013) esetében pedig az anyaság szolgált fő motívumként, a sokszereplős, két
cselekményszálat összefűző Szívvel-lélekkel
a halált és az újjászületést helyezi a középpontba. Elsőként egy szörfözés után
balesetet szenvedő tizenhét éves fiú történetét kísérhetjük figyelemmel,
amelyben a család és a kórházi stáb kap figyelmet, míg a mozi második fele egy
középkorú, kétgyermekes szívbeteg édesanya hétköznapi életét mutatja be – a
cselekményszálak közötti kapcsolatot a szervátültetés tematikája biztosítja.
Maylis de Kerangal azonos című bestseller-regényének adaptációja több
szempontból is figyelemreméltó: vizuális világa szembeszökően markáns (a dialóg
nélküli, bravúros nyitó szekvencia szörfös reklámfilmnek is elmenne),
szerkezetét tekintve jól átgondolt, de leginkább talán a rendezőnő minden apró
rezdülés iránt érdeklődő, együtt érző humanizmusa emeli ki. Quillévéré
érzékenységét példázza, hogy még a mellékszereplőket is leíró epizódokkal
árnyalja, de közben elkerüli a szentimentalizmus és a mesterkéltség csapdáit. A
francia direktorhölgy olyan közel megy az emberhez, amennyire csak lehet, még
akkor is, amikor a szervátültetés intézményi és műtéti hátterét szinte
dokumentarista részletességgel tárgyalja. A hazai egészségügyi viszonyokhoz
viszonyítva ez az idealista lekerekítettség idegenül hathat, a Szívvel-lélekkel azonban meggyőző és
elegáns látlelete egy olyan gyógyítási infrastruktúrának, amelyben nem az ember
van a rendszerért, hanem a rendszer az emberért.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 8 átlag: 6.75 |
|
|
|
|