|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
DVDSzeretteink körébenPápai Zsolt
The Hollars – amerikai,
2016. Rendezte: John Krasinski. Szereplők: Margo Martindale, Sharlto Copley,
John Krasinski. Forgalmazó: Sony. 88 perc.
Kevés borzalmasabb
élmény létezik, mint asszisztálni tehetetlenül édesanyánk haláltusájánál, de
mint mindennek, egy ennyire lélekemésztő szituációnak is megvan a maga élete és
határa. A nyomorúság is véges, még ha gyakran nehéz is ezt észrevenni. A Szeretteink körében ezt a triviális
életigazságot vázolja fel.
A minden idők
legunalmasabb magyar címével ellátott, a tavalyi Sundance-en bemutatott dramedy
középpontjában egy kertvárosi, középkategóriás család áll, tagjai ahányan
vannak, annyi felé húznak, az anyuka (Margo Martindale) halálos betegsége
azonban összerántja a famíliát. A Szeretteink
körében kétarcú film, hiszen hol végtelenül közhelyesen, hol pedig
ötletesen és szerethetően beszél tárgyáról: a dramedyk minden kliséjét
tartalmazza, viszont számos jelenetét a lelki szegények bölcsessége melegíti
fel.
Az amerikaiak híres
optimizmusa (ez is egy közhely) egyrészt a hollywoodi film megszületése óta jól
bejáratott panelekből sugárzik (a mindenkori amerikai, és kivált a hollywoodi filmekben
leggyakrabban elhangzó frázisok – „minden rendbe jön”, „nem lesz semmi gond” – kiváltképpen
sűrűn pufognak), másrészt néhány kifejezetten leleményesen megkonstruált
jelenetből, melyek a fenséges, a tragikus stílusminőségeket keverik komikus
elemekkel. Magában a módszerben ugyan nincs semmi új, hiszen ez a kortárs
dramedyk bevett stratégiája, az viszont izgalmas, ahogyan a debütáns – eddig
csak színészként ismert – John Krasinski rendező és a forgatókönyvíró James C.
Strouse alkalmazza azt. Az édesanyját az agyműtétére hajának leborotválásával
felkészítő fiú jelenetével, vagy a férjét még holtan is megvigasztalni képes
anyuka szekvenciájában az alkotók ízlésesen és bátran oldják humorral a
mélységes bánatot. Az efféle epizódok, illetve a népes színészgárda hibátlan munkája
még az amúgy markáns tévéfilm-stichet is feledtetik.
Az alkotók végig
megmaradnak a jóízlés határain belül, illetve majdnem végig megmaradnak ott: a
jelenet, melyben a hősök halottaskocsival szállítják kórházba a szülni készülő
lányt, talán kicsi túllő a célon. Ugyanakkor éppen ez, az anyuka temetéséről a
kórház szülészeti osztályára vezető zárósnitt bizonyítja meggyőzően, hogy
miként képes egy amerikai filmes a legszörnyűbb családi drámából is a család
ünnepét varázsolni. A família csonkulását és reintegrációját egyidejűleg
megmutatni, mégpedig úgy, hogy utóbbi élményt vigye magával haza a néző a
moziból.
Extrák: Audiokommentár Margo
Martindale-lal és John Krasinskival; interjúrészlet a rendezővel, valamint Anna
Kendrick és Margo Martindale színésznőkkel; werk.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 18 átlag: 4.67 |
|
|
|
|