|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziSzéttörveSepsi László
Split – amerikai, 2016.
Rendezte és írta: M. Night Shyamalan. Kép: Mike Gioulakis. Zene: Szereplők:
James McAvoy (Kevin), Anya Taylor-Joy (Casey), Betty Buckley (Dr. Fletcher),
Jessica Sula (Marcia). Gyártó: Blumhouse Production / Blinding Edge Pictures.
Forgalmazó:
UIP-Duna Film. Szinkronizált. 117 perc.
Utóbbi két filmje
alapján M. Night Shyamalan esetében a „visszatérés” az eddigi életmű alapjainak
újrafelfedezését, és ezekre történő fokozatos (újra)építkezést jelenti. A
nagyköltségvetésű bukták után a Látogatás
a lehető legolcsóbb (found footage)
formátumban húzott fel egy óvatos csattanót, amely távol állt az író-rendező
korábbi extravagáns meglepetéseitől. Az idei Széttörve nem csak költségvetését és a húzónévnek megszerzett férfi
főszereplőt tekintve értékelhető egy nagyobb mozgástérben létrehozott műnek, de
vállalásában is: a 23+1 személyiséggel megvert magányos őrült sztorija, aki
elrabolt tinilányokat tart a pincéjében, egyszerre sikamlós és túlzó koncepció,
amelyből éppúgy vezethet út a DePalma-féle pervertált esztéticizmushoz, mint
egy kaján Herschell Gordon Lewis-reprízhez.
Hogy a Széttörve végső soron egyik sem, az
egyszerre dicséri a PG-13-as besorolást és Shyamalan szerzői integritását,
miközben a szituáció szexuális töltetét még a többértelműség határain belül
megfakítva elnavigálja filmjét a zárófordulatig. Az életmű legszebb pillanatait
szó szerint felidéző kurta szekvencia nem csupán homlokracsapós meglepetéssel
szolgál, de a fantasztikumba hajló pszichothrillernek is új értelmezési és
műfaji kontextust ad – habár azon az áron, hogy az elrabolt bakfis
cselekményszála, így kikerülve a fókuszpontból, kurtán-furcsán lezáratlan
marad. A trükk persze a szokásos – az értelmezési horizont radikális megnyitása
egy korábban elhallgatott információ bevezetésével –, de ezúttal mintha több
volna benne egy gimmickkel (huszonhárom személyiség!) párosított narratológiai
ujjgyakorlatnál: miképp huszonarcú főhőse, a Széttörve csattanója is a rögzítettnek vélt identitás és az
evidensnek vélt jelentés ingatagságára hívja fel a figyelmet. Alkalomhoz illő
üzenet egy éppen visszatérő hajdani reménységtől.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1 átlag: 8 |
|
|
|
|