|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziAranjuezi szép napokKolozsi László
Les beaux jours d’Aranjuez – francia-német, 2016. Rendezte: Wim Wenders.
Írta: Peter Handke és Wim Wenders. Kép: Benoît Debie. Zene: Nick Cave.
Szereplők: Reda Kateb (Férfi), Sophie Semin (Nő), Jens Harzer (Író). Gyártó:
Neue Road Movies / Alfama Films / Leopardo Filmes. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 97 perc.
Sławomir Mrożek egyik szkeccsében
füstös éjszakai lokálban töpreng azon a Neves Rendező, hogyan lehetne megfilmesíteni
Kant Gyakorlati ész kritikája című
munkáját. Tovább is léphetünk ezen a kérdésen: hogyan adaptálható Rilke Duinói negyedik elégiája, egyáltalán egy
filozófia költemény, egy esszé, egy szabadvers. Wim Wenders erre irányuló –
szögezzük le: kudarcos, ám nem érdemek nélkül való – vállalkozása az Aranjuezi szép napok. Wenders és Peter
Handke osztrák író (aki túl van már fénykorán, messze pazar A kapus félelme tizenegyesnél című
írásától) korábbi közös munkája, a Berlin
fölött az ég is, ha újranézzük és jobban figyelünk, hasonlóképpen küzdelem
a prózában elmondhatatlan tartalmak, a filmre aligha vihető eszmék
megjelenítéséért – vagyis filmes költemény.
Csakhogy míg a
Berlin-film ékesszóló, rafinált és magával ragadó, az aranjuezi utód lapos és
unalmas. Minden szép momentuma és verssora ellenére. Az unásig játszott Lou
Reed dal – Perfect Day – közben
Párizst látjuk, a kihalt utcákat: mintha egy apokalipszis az élet minden nyomát
kipusztította volna. A Champs Élysées-ről kanyarodik el a kamera a város utcára,
majd egy vidéki házba, annak szobáiba. Az egyik üres szobában az ihlettel küzdő
író ül, írógépe és tabletje előtt, hogy leírja műve és a film első mondatát: „És
megint egy nyár…” Ekkor jelenik meg, a képzelete szülte, de mégis valóságos
pár, akik nem tudni szerelmesek-e, milyen kapcsolatban állnak egymással, de a
szerelemről, az érzésekről vallanak, ahogy az író írja, egy teljesen időn kívül
térben. Párbeszédük – melynek első részében a nő viszi a prímet – szól első
szerelmekről, egy hintán átélt misztikus élményről, egy sóbányában
lebonyolódott randiról, a nebántsvirágról, majd az aranjuezi kastélyokról is,
mintha keveréke lenne Roland Barthes szerelemről szóló traktatusának, egy Rilke
poémának, Nádas Péter Az égi és a földi szerelemről szóló
esszéjének, meg egy olasz misztikus vallomásának. Érthetetlensége és
követhetetlensége okán lenyűgöző olykor. Vannak csodaszép sorai (mint a „hóréteg
a deszkapadló alatt”-kezdetű), de ezek nem érnek fel a Midőn gyermek volt a gyermek… kezdetű Handke vershez, ami a Berlin fölött az égben hangzik el.
Sajnos a pár körül mozgó kamera, az állandó kör-svenkek miatt érezni csak a
szédület-érzést, nem azért, mert oly költőiek a verssorok és a képek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 6 átlag: 6.17 |
|
|
|
|