KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/december
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára

• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Emlékek őrzői

Árva Márton

Les héritiers – francia, 2015. Rendezte: Marie-Castille Mention-Schaar. Írta: Ahmed Dramé. Kép: Myriam Vinocour. Szereplők: Ariane Ascaride (Anne), Ahmed Dramé (Malik), Noémie Merlant (Mélanie), Geneviève Mnich (Yvette). Gyártó: Loma Nasha / Vendredi Film. Forgalmazó: MTVA. Feliratos. 105 perc.

 

A francia önéletrajzi ihletésű iskolai drámák az 1933-as Magatartásból elégtelentől a néhány éve bemutatott Az osztályig ívelő vaskos tradíciójában valószínűleg kevés tételt találni, ami olyan következetesen ragaszkodik a pedagógiai gesztusokhoz, mint az Emlékek őrzői.

A származás, vallás és vérmérséklet tekintetében is jelentős különbségekkel – vagyis az együttélés és a megértés állandó nehézségeivel – szembenéző osztályt új tanárnő veszi szárnyai alá, aki az intézményvezetés legnagyobb meglepetésére a tanulmányi eredmények javulását és a közösség összekovácsolódását sem tekinti elveszett ügynek. Gueguen tanárnő ráadásul benevezi rosszhírű csapatát egy országos versenyre, amin a náci koncentrációs táborokba került gyerekek sorsát bemutató közös projektet kell elkészíteni. Így a játékidő nagy részében kettős nevelődési történetet látunk, amelyben csoportmunka, múzeumlátogatás és végül Léon Zyguel holokauszt-túlélő előadása segíti az immár példásan fogékony fiatalok tudás- és attitűdbeli épülését is. A fordulatok helyett a megbízható feloldásokban és elmorzsolt könnycseppekben bízó filmben persze az osztályfőnök is emberségből ad leckét diákjainak, és csak villanásnyi időre hagyjuk el a biztonságos tantermeket, hogy a megható jelenetek során előcsalt együttérzés ne kerüljön a sulin kívül is vizsgahelyzetbe.

A Malik néven önmagát alakító Ahmed Dramé nagyhatású gimnáziumi élményeit újrajátszó munka didaktikus alapállása tehát kezdettől büszkén vállalt, nyílt titok („Semelyik kép sem ártatlan” – hangzik el az egyik első tanórán). Az Emlékek őrzői optimista története talán maga is pedagógiai foglalkozások kiindulópontjaként érvényesülhet leginkább, hiszen ahogy egy jól sikerült bemutató óra végén, itt is óhatatlanul felmerül az igény a kevésbé kozmetikázott esetekben alkalmazható megoldások átbeszélésére.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/02 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12610