|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziÍgy jártam a mostohámmalKovács Kata
Lolo – francia, 2014.
Rendezte: Julie Delpy. Írta: Eugénie Grandval és Julie Delpy. Kép: Thierry
Arbogast. Szereplők: Julie Delpy (Violette), Dany Boon (Jean-René), Karin Viard
(Adriene), Vincent Lacoste (Lolo). Gyártó: Mars Films / The Films / France 2.
Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált.
99 perc.
Az Így jártam a mostohámmal-t Julie Delpy rendezőként és
társforgatókönyvíróként jegyzi, főszereplőként pedig a sztárszerzői kézjegyévé
vált neurotikus-komikus entellektüel figuráját viszi tovább benne. Szerzői
pályafutásának ez talán az eddig leginkább mainstream darabja, jellegzetes
fogásai (szűk időkeret, bogaras értelmiségi szócsaták, feszes színészvezetés,
jellegzetes nagyvárosi közeg, naiv romantika) közül kizárólag a pályáját
végigkísérő, húsz éve változatlan, csak épp egyre korosodó – és ebből fakadóan
egyre szarkasztikusabb – hősnő alakját tartja meg változatlanul. A Delpy-féle
nő: sznob, magányos, túlérzékeny és hipochonder értelmiségi, aki kissé meg van
hízva, és semmire sem büszkébb, mint arra, hogy párizsi. Mindezeken túl mégis
bájos, és van benne – mint a filmrendező Delpy-ben is, ahogyan ez a film is
bizonyítja – egy jó adag romantikus optimizmus, ami a párkapcsolatokat illeti.
A klasszikus romkom
dramaturgiával és sok-sok blőd humorral (meg némi jól sikerült burleszkkel,
lásd: kardozós nagyjelenet) átszőtt mostani történet szerint a divatszakmában
tevékenykedő, negyvenes szingli egy biarritzi nyaralás során végre
megismerkedik egy férfival, aki ugyan egyszerű mint a bot, de az ágyban tudja a
dolgát. Bontakozó románcuk hamar rendhagyó ödipuszi szerelmi háromszöggé bővül,
a nő 19 éves fia, Lolo ugyanis nem nézi jó szemmel anyja kapcsolatát, és
klasszikus gyerekcsínyekkel, majd gonosz ármánykodással próbálja elűzni az
udvarlót. A film szélsőségesen, már-már szórakoztatóan gyermeteg, és egyetlen
percre sem kíván túllépni a műfaji kereteken. Ugyan a rendező néhol igazán
megcsillantja erényeit – a fiát alakító Vincent Lacoste például sziporkázik –
és egy rövid epizód erejéig még Karl Lagerfeldet is megcameóztatja, ennek a
filmnek végső soron egyetlen erénye van: hogy Delpy benne van.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 47 átlag: 5.47 |
|
|
|
|