|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziMi vagyunk a legjobbak!Jankovics Márton
Vi är bäst! – svéd, 2013. Rendezte: Lukas Moodysson. Írta: Coco Moodysson
képregénye alapján Lukas Moodysson. Kép: Ulf Brantas. Szereplők: Mira
Barkhammar (bobo), Mira Grosin (Karen), Liv LeMoyne (Hedvig), Jonathan
Salomonsson (Elis). Gyártó: Memfis Film / Film i Vast. Forgalmazó: Vertigo
Média Kft. Feliratos. 102 perc.
Lukas Moodysson már első nagyjátékfilmjével
demonstrálta, hogy a tinédzserlét kihívásait nemcsak az Amerikai pite harsány műfaji öntőformájában lehet filmre vinni. A
tizenévesek autonóm, saját keringési pályákkal bíró univerzumát bájos humorral
és érzékeny kisrealizmussal feltáró Redvás
Åmål jól mutatta, hogy a kamaszkor
az önkeresés kitüntetett időszaka, nem pedig a paradicsomi gyerekkort a
felelősségteljes felnőttkorral összekötő zavaros átmenet, melyen a lehető
leghamarabb át kell evickélni. Innen nézve sokszor épp a felnőttek
kompromisszumokba fásult világa tűnik abszurdnak és értelmetlennek.
A rendező feleségének
képregényéből adaptált Mi vagyunk a
legjobbak! visszatér ehhez a látásmódhoz, és ugyanabban a keresetlen
stílusban ábrázolja kiskamasz hőseinek szívmelengető, ám viszontagságos
útkeresését, mint az 1999-es debütfilm. A zene, ami Moodysson filmjeiben eddig
is a karakterek identitásképzésének egyik legfőbb eleme volt, ezúttal előlép a
hangkulisszák takarásából, és cselekményszervező szerepet kap. A társadalmi
szokások hatalma ellen fiús kinézettel tüntető Bobo és Klara ugyanis már nem
pusztán szobájukban bömböltetik kedvenc dalaikat, hanem saját punkbandát
alapítanak, melybe később beveszik a keresztény családból származó, jól nevelt
(és kitűnően gitározó, éneklő) Hedviget is. A zenekar fejlődésének és végső
megmérettetésének központi szála köré fonódik a lényegi történet, amely a három
lány egyre elmélyülő barátságáról szól. Ezt a köteléket nem bomlaszthatja fel
sem a szülők és iskolatársak értetlenkedése, sem a fiúkon való marakodás, sem
pedig az Isten létezésével kapcsolatos világnézeti különbségek.
Moodysson ezúttal sem
erőszakolja bele az életet egy túlzottan célirányos elbeszélés keretei közé: a
komótosan és kissé tétován haladó, epizodikus cselekmény bőven hagy teret a
kiskamaszok személyiségformáló mélázásának és kreatív csapongásának. Ehhez
járul hozzá a természetes, mindenféle manírt nélkülöző színészi játék, mely
elengedhetetlen az improvizatív jelenetek hitelességéhez. A nagy drámai
végkifejlet helyett a rendező ezúttal is apró, hétköznapi happy enddel ereszti
útjára a lányokat, melyet outsider-létük nyilvános felvállalásának katarzisa
hoz el számukra, akárcsak a Redvás Åmålban. A vidéki ifjúsági
házban kavart kis botránnyal rácáfolnak a punk halálhírére, és megbizonyosodnak
róla, hogy bármit is gondoljon a világ, tényleg ők a legjobbak.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 164 átlag: 5.44 |
|
|
|
|