|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziAz utolsó éjszaka PárizsbanMargitházi Beja
Diplomatie – francia-német, 2013. Rendezte: Volker
Schlöndorff. Írta: Volker Schlöndorff és Cyril gely. Kép: Michel Amathieu.
Zene: Jörg Lemberg. Szereplők: André Dussolier (Nordling), Niels Arestrup (von
Choltitz), Burghart Klausner (Ebernach), Robert Stadlober (Bressendorf).
Gyártó: Film Oblige / Gaumont / Blueprint Film. Forgalmazó: Mozinet. Kft. Feliratos. 88 perc.
Kezdetnek Beethoven
7. szimfóniája Fuhrtwängler vezényelte ütemei festik alá Varsó 1944. augusztus
eleji rombolásának korabeli, fekete-fehér felvételeit, hogy aztán a következő
jelenetben a hónap végére már szisztematikusan aláaknázott Párizs sorsáért
kezdődjön el az egyezkedés Volker Schlöndorff legújabb filmjében. A II.
világháborúval egyidős, egy évtizedig Franciaországban is élő és filmező német
rendező az utóbbi években többször időzött el a nácizmus pszicho-mechanikájánál
(La mer à l’aube, A kilencedik nap, A rémkirály), ezúttal Cyril Gely 2011-es sikeres színpadi drámája
szolgáltatta az alapot.
Párizs felszabadulásának reménykedéssel és káosszal
terhelt előestéjén egyelőre csak az biztos, hogy 45 városi híd, a Louvre, az
Élysée-palota, az Opera, az Eiffel-torony sorsa egy gombnyomáson múlik. A
rutinos német tábornok, Dietrich von Choltitz profi katona, akinek a háború
amolyan buisness as usual – Hotel de
Meurice-beli főhadiszállásán csak a megfelelő pillanatra vár, hogy ezt a gombot
megnyomja, mikor titkos ajtón érkezve közbelép a párizsi svéd konzul, Raoul
Nordling, hogy minden verbális diplomáciai eszközt bevetve megpróbálja
lebeszélni az őrölt hitleri terv végrehajtásáról.
A vonatkozó történelmi eseményeket, és a két főszereplő a
valóságban többszöri találkozását mindössze néhány órába sűrítő színdarab amolyan
pas de deux jutalomjáték a két rangidős
színész Niels Arestrup és André
Dussollier számára, akik az ismert kimenetelű helyzet rejtett, magánéleti
rugóinak felfedésével operálhatnak. Schlöndorff tehát szinte biztosra mehet, de
a párizsi felszabadulás 70. évfordulójától nyilván nem függetlenül
készült opusz mindezekkel együtt akár tökéletesen érdektelen történelemlecke is
lehetne. Nem lesz az. Néhány zavaró színpadias klisét („napfelkelte” az erkélyről),
patetikus fordulatot (asztmás rohamok és romantikus párizsi látképek)
leszámítva tökéletesen életszerű a végóra egyszerre felszabadult és fojtogatóan
nyomasztó hangulata, a látszólag lelketlen katona gerincességének sajátos
természete, a kellemes modorú, esetlennek tűnő, ám végletekig ravasz diplomata
játszmázása. És bár nyilván a különböző regisztereket váltogató náci tábornok
szerepe a hálásabb, a németet és franciát könnyedén váltogató Arestrup virtuóz
módon ölti azt magára: az, ahogyan Hitlerrel való, utolsó találkozását néhány
önkéntelen(nek tűnő) gesztussal felidézi, már a játékidő közepén előrevetíti Párizs
megmenekülését.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 151 átlag: 5.54 |
|
|
|
|