|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
DVDA KeletPápai Zsolt
The East – amerikai, 2013. Rendezte: Zal Batmanglij. Szereplők: Brit Marling, Alexander Skarsgard, Ellen Page. Forgalmazó: InterCom. 117 perc.
A Föld erőforrásainak
kizsákmányolásával kapcsolatos aggodalom bő negyven éve, Douglas Trumbull pazar
Néma suhanásával (Silent Running,1972) jelent meg az
amerikai fősodorban, és mára a környezetvédelem slágertéma, a környezetvédő
figurája pedig a legkülönbözőbb műfajú és minőségű hollywoodi filmek visszatérő
szereplője lett (Erin Brockovich; A Quantum csendje; Két hét múlva örökké). Van azonban a környezetvédelemnek egy olyan
ága, amellyel nem tudtak megbarátkozni az álomgyári alkotók: a környezet
károsítóival szemben nem egyszerűen harcot, hanem véres-verejtékes háborút
hirdető – ipari telepek felrobbantásától, üzemek felégetésétől, illegálisan
ügyködő halászhajók elsüllyesztésétől sem visszariadó – ökoextremisták (vagy ha
tetszik: ökoterroristák) persona non
gratának számítottak Hollywoodban. A hetvenes évek végén zászlót bontó,
majd a kilencvenes években a radikális Earth Liberation Front létrejöttét
követően eszkalálódó ökoextremista mozgalom alig néhány hollywoodi filmre
hatott csupán, és sokatmondó, hogy az ökoszélsőségesek egyik első álomgyári
reprezentánsa a Steven Seagal megformálta hős volt a minden képkockájában
problematikus Lángoló jégben.
Sam
Cullman és Marshall Curry az Earth Liberation Frontról három évvel ezelőtt
hatásos dokumentumfilmet készített, ami az Oscar-jelölésig jutott (If a Tree Falls: A Story of the Earth
Liberation Front). Talán ez a doku ihlette meg a pályája elején álló Zal
Batmanglij rendezőt, aki a Ridley és Tony Scott produceri bábáskodása és a Fox
támogatása mellett elkészült második nagyjátékfilmjének középpontjába egy
fiktív ökoextremista sejtet helyezett. Egy olyan társaságot, amely sokban
hasonlít az Earth Liberation Front legelvadultabb csoportjaira, annak ellenére,
hogy nem elsősorban a környezet rombolása ellen, hanem az emberek millióinak
egészségét károsító cégek tevékenységével szemben lép fel. A filmbeli csapat –
melynek neve: Kelet – tagjai akár gyilkolni is hajlandóak annak érdekében, hogy
megregulázzák az emberi nyomorúság vámszedőit, ám nehéz helyzetbe kerülnek,
amikor beépül közéjük a lebuktatásukra szerződött ügynöknő.
Zal
Batmanglij munkája mindenekelőtt a témája miatt érdekes, a kivitelezése ugyanis
korántsem makulátlan. Egyenetlen szerkezete és néhol modoros kiállítása miatt
felemás érzéseket kelt: az expozíciója nehézkes, ugyanis a figurák motivációi
kezdetben kuszák, a meseszövése pedig akadozik, és amikor végre vágányra áll a
cselekmény, néhány maníros jelenet csúfít bele az összképbe (lásd mindenekelőtt
a keresztény szimbolika sulykolt alkalmazását a csapat tagjai közötti
szolidaritás fontosságáról regélő első vacsora, illetve a tóbeli megtisztulás
szcénájában). Szerencsére idővel a cselekményvezetés gikszerei elmaradnak, és a
modoros megoldások is eltűnnek, ráadásul a thrillerszál megvastagítása nem
eredményezi a történet elsekélyesedését. Ellenkezőleg: az ökoextremista sejtbe
beépült hősnő dilemmái úgy lesznek egyre átélhetőbbek, hogy közben a
suspense-szituációk is elkezdenek működni. A rendező ellazul, és az öncélúan
artisztikus, valamint eredetinek szánt, ámde művi megoldások odahagyásával
éppen azt éri el, amiért annyit izzadt a film első felében. Végre megteremti az
azonosulást a hősnővel, továbbá hatni kezd a nézőre, mi több: töprengésre,
gondolkozásra késztet.
Extrák:
sajnos a járulékos anyagok között mindössze három kurta – párperces – kisfilm
található, melyek a nagyfilm készítéséről, illetve a benne feldolgozott
problémák hátteréről szólnak. Akit az ökoextremisták tevékenysége komolyabban
érdekel, annak a cikkben is említett doku, az If a Tree Falls mellett kivált a SharkWater című (a világ cápapopulációjának ipari szervezettségű
irtásáról és az illegális tengeri vadászat elleni harcról szóló) filmet érdemes
megnézniük.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 385 átlag: 5.52 |
|
|
|
|