|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
MoziCamille kétszerKovács Kata
Camille redouble – francia, 2012. Rendezte: Noémie Lvovsky. Írta: Maud Ameline, Pierre-Olivier Mattei és Florence Seyvos. Kép: Jean-Marc Fabre. Zene: Joseph Dahan. Szereplők: Noémie Lvovsky (Camille), Samir Guesmi (Eric), Judith Chemla (Josepha), Yolande Moreau (Anya). Gyártó: F Comme Film. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 115 perc.
A Franciaországban népszerű rendező-író-színésznő Noémie
Lvovsky a Camille-jal Francis Ford
Coppola Előre a múltba című filmjét
játssza újra: a középkorú címszereplőnő éppen válni készül, amikor váratlanul
negyed századdal és egy elrontott élettel korábban ébred fel egykori
tinédzserszobájában. A komédia talán a lehető leglaposabb műfaji választás a
szóban forgó történet elmondására, és bár Coppola még ezzel együtt is üde és
szórakoztató filmet készített 1986-ban, az időt ugyanekkorra visszacsévélő Camille-ról már nem mondhatunk el
hasonlóakat.
A francia közönségfilm örökzöldjeivel, filmes veteránok
cameóival (Jean-Pierre Léaud és Mathieu Almaric) és néhány nosztalgia-slágerrel
(99 Luftballon, Walking on Sunshine,
Lvovsky énekes-táncos produkciójának kíséretében) kitömött Camille nem más, mint egy szeretnivaló, szomorúan piálgató nő
története, aki a játékidő kilencvenöt százalékában időutazik, bizarr
ismeretségeket köt, a tinédzser haverjaival lóg és megpróbál jobb döntéseket
hozni, mint egyszer már végigélt ifjúságában. Az időcsavaron és a „kétszer
ugyanabba a folyóba” dilemmán is elmereng, ám a film mintha fekete lyukként
nyelne el olyan drámai fordulópontokat, mint édesanyjának ismételt elvesztése
és a sors kegyetlen megmásíthatatlanságának felismerése. Nyilvánvaló, hogy
Franciaországban nem megy ki a divatból a szentimentális pillanatokkal és
abszurd helyzetekkel tarkított, elbűvölőnek szánt retró-komédia (lásd Julie
Delpy 2011-es rendezését) – ezek közé tartozik Lvovsky neves francia
díjátadókon megfordult mozija is, de a külföldi fesztiválok és kritikusok
visszajelzései alapján úgy tűnik, hogy a Camille
még a bárdolatlan önirónia és a filmtörténeti kikacsintások dacára is kevés
élvezeti értékkel bír a franciául nem beszélők jelentős része számára.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 620 átlag: 5.5 |
|
|
|
|