|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAz őrszemKoltai Ágnes
Elsőfilmes rendezőt ritkán fogadnak ilyen kitörő ovációval. A francia Arnaud Desplechint hazájában Messiásnak kijáró üdvrivalgással köszöntötték debütáns munkája, Az őrszem bemutatója után. A francia kritika a megtépázott tekintélyű gall filmművészet renoméjának visszaszerzését reméli Desplechintől. Ő az új csillag: nem olyan extravagáns, kiszámíthatatlan, mint Beineix és Carax, nem olyan halálosan zabolázhatatlan, mint Collard. Ő a finomkodó francia közízlés új dalnoka: egyszerre köznapias és emelkedett, érthető és elvont.
Az őrszem a tökéletes fából vaskarika; a moralizáló kémfilm. A rendező mindent belezsúfolt sztorijába, amit egy érző szívű és elmélyült européer elmondhat a Vén Kontinens háború utáni történetéről. Van itt áruló jaltai békekötés, szovjet-amerikai hidegháború, német lelkiismeret-furdalás, és kettős-hármas ki tudja hányas kémkedés (à la Kanión Mercader második halála), levágott fej, kicsempészett orosz tudósok, gazember rendőrök. Mocskos a világ mindkét fele, különösen egy finom entellektüel szemében.
Világfájdalmas szenvelgés Az őrszem, az a fajta hamis mozi, amely szellemi fölényben tetszelegve harcol alkotója vélt vagy valós fantomjaival. Mégha hihető volna is a történet és a film légköre, akkor is megkésett mű lenne. Így csak reménytelen kísérlet az amerikai kommersz elleni harcban. Egy görcsös kép az állóháborúból.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1009 átlag: 5.38 |
|
|
|
|