KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/december
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára

• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Lopott idő

Sepsi László

In Time – amerikai, 2011. Rendezte és írta: Andrew Niccol. Kép: Roger Deakins. Zene: Craig Armstrong. Szereplők: Justin Timberlake (Will), Amanda Seyfried (Sylvia), Cillian Murphy (Leon), Alex Pettyfer (Fortis). Gyártó: Regency Enterprises / Strike Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 110 perc.

A Gattacával indult Andrew Niccol újra a társadalmi determináció és az áttörhetetlen osztályhatárok mindig vonzó témájára építi legfrissebb disztópiáját, de melankolikus meditáció helyett a Lopott idő inkább vágybeteljesítő B-film, amelynek örökké fiatal szerelmespárja Robin és Marianként leckézteti az időbankokat. Hasonlóan a tavalyi Végrehajtók testrész-hitelcsapdájához, a Lopott idő is egy szimpla és közérthető metaforára húzza fel banális rendszerkritikáját: a jövő fizetőeszköze az idő, a lenullázott számlálók gazdái a népességszabályozás jegyében holtan zuhannak össze, és míg az időmilliomosok luxusnegyedekből manipulálják az árfolyamokat, a legszegényebbek soha nem látnak előrébb néhány napnál.

Niccol távol tartja magát a hajszathrillerbe oltott sci-fik buktatóitól: üdítő módon szembemegy a látványfilmes tendenciákkal és minimumra redukálja az akciójeleneteket, így az alapkonfliktus mindvégig több marad a kergetőzésre adott ürügynél. A Lopott idő példaértékű másodvonalbeli zsánerfilmként aknázza ki a válság éveinek közhangulatát: univerzálissá növeli az egzisztenciális bizonytalanság és kiszolgáltatottság élményét, majd ennek minden frusztrációját egy Bonnie és Clyde-párosba sűrítve megadja közönségének a rendszer bomlasztásának illúzióját. Ezért ugyan óhatatlanul egyszerűbb darab akár Niccol korábbi filmjeinél, akár a lázadás lehetetlenségét vaskos csattanóval hangsúlyozó Végrehajtóknál, de az antagonista vulgár-darwinista okfejtései vagy a hirtelen jött gazdagságba egy nap alatt belepusztuló gettólakó epizódja visz sötétebb árnyalatokat a tőkeellenes rablóhadjárat történetébe. Míg a filmbeli társadalom feloldódik a kollektív egyenlőség kegyelmi állapotában, a vámpírszerű arisztokrata szavai ott lebegnek minden porig rombolt bank fölött – az extázis csak átmeneti stáció, jelen esetben 110 perces.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10905