KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/december
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára

• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A majmok bolygója: Lázadás

Kovács Marcell

Rise of the Planet of Apes – amerikai, 2011. Rendezte: Rupert Wyatt. Írta: Rick Jaffa és Amanda Silver. Kép: Andrew Lesnie. Zene: Patrick Doyle. Szereplők: James Franco (Will), Freida Pinto (Caroline), John Lithgow (Rodman), Brian Cox (John). Gyártó: Chernin Entertainment / 20th Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 105 perc.

A majmok bolygójának, Franklin J. Schaffner 1968-ban készült klasszikusának varázsát a szatíra kegyetlensége, a szikrázóan kopár képek, a csikorgó csontzene és a majomjelmezbe öltözött színészek bizarr látványa együtt adta. A „milyen érzés lehet Csubi szõrébe bújni?” kérdése a százával masírozó emberszabásúakat látva hatványozott erõvel fészkelte be magát a folyton kombináló kamaszfejekbe. A talány Tim Burton ötlettelen remake-jét nézve is ott motoszkált az emberben. A tökéletesen kidolgozott maszkokat figyelve a nézõ nehezen tudott szabadulni a gondolattól, hogy az igazi megpróbáltatásokat nem is Mark Wahlberg fogságban sínylõdõ ûrhajósának, hanem a majomálarcok alatt izzadó színészeknek kellett elszenvedniük.

A történet legújabb feldolgozása megszabadult ettõl az izgalmas problémától. Nincs több szõrme kezeslábas, nincsenek súlyos orángután maszkok, valamennyi majom – van belõlük szép számmal – digitálisan animált. Az eredeti film kulcskérdése, a majmok hatalomátvételét övezõ titok sem titok többé. Annak idején a kérdést az idõben elõre-hátra ugrálva a negyedik epizódban válaszolták meg a sorozattá bõvült történet írói. Az új változat viszont rögtön a magyarázattal indít, megtartja a majomlázadás motívumát, de mellé szégyenszemre a legközhelyesebb génmanipulációs maszlagot rágja a szánkba, szupergyógyszerrel, nem várt mellékhatásokkal és az összes ehhez szükséges sablonfigurával együtt. Természetesen zöldes árnyalatban, az Avatar után ez egy újabb nyíltan technokrata mozi álságos természetvédõ üzenettel.

John Lithgow kedves alzheimeres bácsija nélkül nehézen viselnénk el a felkelés kirobbanásáig ránk váró egy órát. De a sztorit ne kárhoztassuk, a Lázadás a legújabb digitális technika filmes alkalmazásáról szól, és ebben a tekintetben mindenképpen siker. Az animált szereplõk mozgása a valós környezetben ugyan idõnként még mindig súlytalan és rajzfilmszerû, a mimikában elért valószerûség tényleg varázslatos. A film fõhõse, a kísérleti majomból forradalmárrá lett Cézár a film legemberibb szereplõje. Árnyalt, többdimenziós figura, szemének digitálisan rajzolt villanása hol megindító ragaszkodásról, hol csodálatra méltó intelligenciáról tanúskodik, hol pedig ijesztõ kegyetlenséget sugall. A majmok felkelése éppen csak elkezdõdik Rupert Wyatt filmjében, borítékolható tehát a folytatás. Talán az lenne a legjobb, ha a következõ részben már minden szereplõt számítógép rajzolna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/09 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10787