|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
DVDA Mephisto-keringőPápai Zsolt
Mephisto Waltz – amerikai, 1971. Rendezte: Paul Wendkos. Szereplők: Jacqueline Bisset, Alan Alda, Barbara Parkins. Forgalmazó: Fantasy Film. 109 perc. A hatvanas–hetvenes évek fordulójának válságkorszakában boldog-boldogtalan készíthetett filmet Hollywoodban, és számos alkotó tûnt fel a semmibõl, majd tûnt el a semmibe. A tévérendezõ Paul Wendkos sok társához hasonlóan csak rövid ideig lubickolt a fõsodorban, hiszen a gyorsan változó áramlatok hamar partra vetették. Három hollywoodi nagyjátékfilmje között A Mephisto-keringõ volt az utolsó, ami ugyan nem a korszak legjobb mozija, de nincs híján az értékeknek.
A Rosemary gyermeke ihlette mese lényegében arról szól, hogy a Sátán miként keríti hatalmába a hiúságtól, féltékenységtõl és kéjvágytól fertõzött embert, mindazonáltal A Mephisto-keringõben – Polanski mestermûvével összevetve – kicsit akadozó a cselekményvezetés és a színészek is gyengébbek. Ezekért kárpótol viszont a fordulatos történet és a míves – igaz, némi modorosságtól sem mentes – anyag-megmunkálás. Wendkos az események tárgyalása során nagy erõfeszítéseket tesz arra, hogy belemásszon a nõi fõszereplõ pszichéjébe, és az ott zajló folyamatokat hatalmas technikai arzenál mozgósításával igyekszik bemutatni. Torzító optikákat és szûrõket használ, fátylakkal alakítja sejtelmesebbé képet, markáns színstilizációval és lassításokkal él. A hatást a lidérces kísérõzene teszi teljessé, amit Jerry Goldsmith Liszt-mûvek (Mephisto Waltz; Haláltánc) motívumaiból alkotott.
A Mephisto-keringõ a magát keresõ Hollywood tipikus terméke. A témája látszólag újszerû, a kivitelezése merész – az eredetiségnek és a szolgai trendkövetési vágynak különlegesen izgalmas hibridje.
Extrák: semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1120 átlag: 5.61 |
|
|
|
|