|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
DVDAlkonytájtNagy V. Gergő
Near Dark – amerikai, 1987. Rendezte: Kathryn Bigelow. Szereplők: Adrian Pastar, Jenny Wright, Lance Henriksen. Forgalmazó: Corner Film. 94 perc.
Jóllehet a vámpírok közül a filmtörténet során főképp a magányos és arisztokratikus példányok váltak emblematikussá, a nyolcvanas évtized második felében – alkalmasint az eldurvult fiatal szubkultúrákra reflektálva – inkább csoportban működő banditaként tűntek föl a vásznakon. Az Elveszett fiúk és az Alkonytájt törvényen kívüli közösségekben élő vérszívókat léptetett a színre, akik örökké tartó éjszakai bandázásra csábítják a reagani Amerika egészséges gyermekeit.
A neokonzervatív értékekre fittyet hányó – és ekképpen némi ellenkulturális sármmal bíró – vámpír-vandálok vadnyugati útonállóként dézsmálják Oklahoma lakóit az Alkonytájtban. A korábban az avantgárd vonzáskörében működő Kathryn Bigelow második mozija a western és a horror zsánerét házasítja, ám bizarr műfajkevercse nem hódol a korban dívó ironikus szemléletnek, inkább üdvös komolysággal gondolja újra a vámpírmítoszt. Tisztességes farmerfiúként dolgozó főhőse egy átutazóban lévő leánytól követeli ki a fertőző csókot az első találkán, hogy aztán annak barátai között megismerkedjen a vámpírlét örömeivel (mint a féktelen éjjeli vadászatok) és fájdalmaival (a rettegést hozó napfény) – míg végül választania kell otthonhagyott csonka családja és újdonatúj famíliája között. A vérségi kötelékek súlyáról szóló történethez – melyet Bigelow mellett Az országút fantomjáról nevezetes Eric Red jegyez – a napperzselte síkság fenyegető képei és a Tangerine Dream hipnotikus zenéje adja a kulisszát. Az Alkonytájt egyszerre szól egy szépséges szerelemről és a felnőtté válásról, ugyanakkor elsősorban az elcsatangolt fiatalokra leselkedő veszélyekre hívja fel a figyelmet. Ám a kéjjel gyilkoló, elvadult vámpírcsalád vagány tombolása – kivált az elsőrangú színészek jutalomjátékának köszönhetően – mégis inkább vonzó, mint elrettentő.
Extrák: audiókommentár Kathryn Bigelow-val; werkfilm; kimaradt jelenetek Kathryn Bigelow kommentárjaival.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1564 átlag: 5.64 |
|
|
|
|