KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/október
KRÓNIKA
• (X) : Shoot in Hungary
MAGYAR FILM
• Jancsó Miklós: Örök vadászmezők A Magyar Filmesek Világtalálkozójára
• Muhi Klára: Nagytotál Operatőrök
• Molnár Gál Péter: Miként válik valakiből vámpír? Lugosi Béla
• Kőniger Miklós: Egy elfeledett sztár Putti Lya
• Balogh Gyöngyi: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
• Király Jenő: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
TITANIC
• Csejdy András: New Age láger Biztonságban
• Nevelős Zoltán: Rémmese a búzamezőkről Philip Ridley két filmje
• Nevelős Zoltán: Repülő hattyúk, krokodilok Telefoninterjú Philip Ridley-vel
• Horányi Attila: Minnesängerek Szeptemberi dalok; Nico ikon
• Forgách András: Aranyhal a pokolban Benjamenta Intézet
• Kömlődi Ferenc: Fekete-fehér, igen-nem Varrat
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Na’Conxipan Részletek egy forgatókönyvből
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Image Égi manna
• Almási Miklós: A fantázia kisajátítása Megatévé
KÉPREGÉNY
• Láng István: A teremtő fürdőköpenye
• Bayer Antal: Képregény és Internet
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vak vezet világtalant Bolse vita
• Reményi József Tamás: Házilagos P. Howard A három testőr Afrikában
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Ments meg uram!
• Csejdy András: Majd’ megdöglik érte
• Schubert Gusztáv: Isten hozott a babaházban!
• Barna György: Az ördög háromszöge
• Harmat György: A hűtlenség ára
• Barotányi Zoltán: A Függetlenség Napja
• Hungler Tímea: Hárman párban
• Mátyás Péter: Twister
KÖNYV
• Báron György: Bíró Yvette: A rendetlenség rendje; Egy akt felöltöztetése
• Nagy Eszter: Erdély Miklós: A filmről
• Kelecsényi László: Truffaut – Hitchcock
• Kelecsényi László: Gervai András: Mozi az alagútban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vénasszonyok nyara

Forgács Nóra Kinga

Pranzo di ferragosto – amerikai, 2008. Rendezte: Gianni Di Gregorio. Írta: Gianni Di Gregorio és Simone Riccardini. Kép: Gian Enrico Bianchi. Szereplők: Gianni Di Gregorio (Giovanni), Valeria De Franciscis (Giovanni anyja), Marina Cacciotti (Luigi anyja), Maria Cali (Maria néni), Grazia Cesarini Sforza (Grazia). Gyártó: Archimede. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 75 perc.

 

A 2008-as fesztiválkedvenc Gomorra egyik társ-forgatókönyvírójának első saját mozija, a Vénasszonyok nyara a nagyjátékfilmhosszt éppen csak megütő szomorkás komédia, melyben Gianni Di Gregorio az írás és a rendezés mellett a központi figura, az agglegény Giovanni szerepét is magára osztotta.

A Vénasszonyok nyara alapszituációjához egy kézenfekvő, mégis bizarr üzleti ajánlat vezet: az édesanyjával kettesben élő Giovannit csupán az mentheti meg az anyagi csődtől, ha két napot vigyáz a közös képviselő édesanyjára. A kölcsön-mamával érkezik egy nagynéni is, hamarosan pedig újabb megőrzésre átadott anyukával bővül a csapat, így a napi bevásárlás során megejtett békés séták és a kellemes ízek élvezeteinek hódoló Giovanni lakásában az idős hölgyek száma pillanatok alatt megsokszorozódik. Az egymással kényszerűen összezárt emberek a kezdeti konfliktusok után szabály szerint egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Giovanni mamájának kezdeti ironikus kommentárjaitól a hölgyek összefogásán keresztül a ráadásként megrendelt Nagyboldogasszony-napi ebédig.

A Vénasszonyok nyara erősségét az egyszerű filmes fogalmazásmód mellett az adja, hogy új szerepben mutatja meg a mamától függő olasz pasi típusát, és még a legközhelyesebb vagy legkidolgozatlanabb pillanatainak is megvan az érzelmi atmoszférája: a ragaszkodás, a pimaszság, a szeretet, a szabadságvágy és az egymásra utaltság nyilvánul meg a rendhagyó, mégis hétköznapi interakciókban. Az olykor hóbortos, infantilis és makacs mammák figurái szórakoztató alanyai a visszafogott helyzet- és jellemkomikumnak, a mellőzött idős hölgyeket játszó amatőr szereplőknek pedig őszinte emberi reakciókat köszönhetünk. A film az anyagi kiszolgáltatottság, az izoláció és az időskori magány kérdésében tett diszkrét (a tradicionális értékeit veszítő olasz társadalomban aktuális) állásfoglalása miatt valódi fesztivál-barát darab, ugyanakkor nem túl markáns, ám kellemes színfoltja a hazai későnyári-koraőszi mozipalettának.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/09 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9925