KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/október
KRÓNIKA
• (X) : Shoot in Hungary
MAGYAR FILM
• Jancsó Miklós: Örök vadászmezők A Magyar Filmesek Világtalálkozójára
• Muhi Klára: Nagytotál Operatőrök
• Molnár Gál Péter: Miként válik valakiből vámpír? Lugosi Béla
• Kőniger Miklós: Egy elfeledett sztár Putti Lya
• Balogh Gyöngyi: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
• Király Jenő: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
TITANIC
• Csejdy András: New Age láger Biztonságban
• Nevelős Zoltán: Rémmese a búzamezőkről Philip Ridley két filmje
• Nevelős Zoltán: Repülő hattyúk, krokodilok Telefoninterjú Philip Ridley-vel
• Horányi Attila: Minnesängerek Szeptemberi dalok; Nico ikon
• Forgách András: Aranyhal a pokolban Benjamenta Intézet
• Kömlődi Ferenc: Fekete-fehér, igen-nem Varrat
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Na’Conxipan Részletek egy forgatókönyvből
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Image Égi manna
• Almási Miklós: A fantázia kisajátítása Megatévé
KÉPREGÉNY
• Láng István: A teremtő fürdőköpenye
• Bayer Antal: Képregény és Internet
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vak vezet világtalant Bolse vita
• Reményi József Tamás: Házilagos P. Howard A három testőr Afrikában
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Ments meg uram!
• Csejdy András: Majd’ megdöglik érte
• Schubert Gusztáv: Isten hozott a babaházban!
• Barna György: Az ördög háromszöge
• Harmat György: A hűtlenség ára
• Barotányi Zoltán: A Függetlenség Napja
• Hungler Tímea: Hárman párban
• Mátyás Péter: Twister
KÖNYV
• Báron György: Bíró Yvette: A rendetlenség rendje; Egy akt felöltöztetése
• Nagy Eszter: Erdély Miklós: A filmről
• Kelecsényi László: Truffaut – Hitchcock
• Kelecsényi László: Gervai András: Mozi az alagútban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fábri Zoltán

A Rio de la Plata mentén

Jancsó Miklós

Harminc évvel ezelőtt Hámori Ottó, Fábri Zoltán, Jancsó Miklós képviselte a magyar filmet az argentin fesztiválon, Buenos Airesben.

Elmúlt éjfél. Kopogtak.

– Tessék.

Oszi jött be, kinyitotta az ablakot.

Sütött a hold. Tengernek láttuk a folyót. Eltűnt a túlsó part.

A torkolat se volt messze.

A szállodát úgy építették, hogy az Atlantit is látni lehessen. A szerencsésebbek ablaka arra nyílott. Az enyém nem.

Oszi nehezen szedte a levegőt. Hörgött, sápadt volt. Félt?

– A vízen jár – mondta.

– Hülyéskedsz? Jézus szokott a vízen járni.

– Esküszöm, hogy láttam. Láttam ezzel a két szememmel.

A vízen nem volt semmi.

Mégis, mintha a távolban lebegett volna valami. Fehér pont. Vitorla?

– A fehér szmoking van rajta.

A Háfilm fehér és színes szmokingokat béreltetett nekünk. „Dél-Amerikába nem utazik az ember nyári szmokingok nélkül.” (Egyszer vettük fel, azt hitték, mi vagyunk a tánczenekar.)

– Nyugodj meg – mondtam. – Igyál egy kortyot.

Teletöltötte a vizespoharat. Bírta. Nagydarab fiú volt.

Kiment.

 

*

 

Hivatásos utunk privilégium volt, meg jutalom, meg buli, meg minden.

Meg szerencse.

A következő holdtöltén a Szajnát láttuk az ablakból.

És akkor én is megláttam.

Ment a vízen.

Kiálltunk a folyosóra. Megvártuk.

Mezítláb volt. A szőnyegen még kora reggel is ott voltak a víznyomok. A fehér szmoking alatt nem hordott inget.

Mosolygott. Nem volt se zavart, se sértődött.

– Ha holnap tiszta lesz az éjszaka, ti is jöhettek.

Oszi röhögött. Legyintett. Kiitta a vizespoharat. Színültig volt Jim Beannel. Becsapta maga mögött az ajtót.

Ő meg rátette a kezemre a fejét.

A szentképek Jézusától látta?

 

*

 

Egyszer levitt a Dunára.

A Lánchíd és a Sziget között jártunk a vízen. Némán.

Aztán a Hold felhőbe bújt.

Hazamentünk.

Azóta le-leszaladok a Duna vizére. Egyszer-kétszer a Szabóval meg a Makk-kal. Néha hárman együtt. Hordjuk a fehér szmokingot.

Ilyenkor ott megy előttünk Fábri.

Meg Radványi. Meg Máriássy. Fábri van közelebb.

 

 

In memoriam Fábri Zoltán

1994. augusztus


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/11 08. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=763