KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/október
KRÓNIKA
• (X) : Shoot in Hungary
MAGYAR FILM
• Jancsó Miklós: Örök vadászmezők A Magyar Filmesek Világtalálkozójára
• Muhi Klára: Nagytotál Operatőrök
• Molnár Gál Péter: Miként válik valakiből vámpír? Lugosi Béla
• Kőniger Miklós: Egy elfeledett sztár Putti Lya
• Balogh Gyöngyi: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
• Király Jenő: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
TITANIC
• Csejdy András: New Age láger Biztonságban
• Nevelős Zoltán: Rémmese a búzamezőkről Philip Ridley két filmje
• Nevelős Zoltán: Repülő hattyúk, krokodilok Telefoninterjú Philip Ridley-vel
• Horányi Attila: Minnesängerek Szeptemberi dalok; Nico ikon
• Forgách András: Aranyhal a pokolban Benjamenta Intézet
• Kömlődi Ferenc: Fekete-fehér, igen-nem Varrat
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Na’Conxipan Részletek egy forgatókönyvből
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Image Égi manna
• Almási Miklós: A fantázia kisajátítása Megatévé
KÉPREGÉNY
• Láng István: A teremtő fürdőköpenye
• Bayer Antal: Képregény és Internet
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vak vezet világtalant Bolse vita
• Reményi József Tamás: Házilagos P. Howard A három testőr Afrikában
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Ments meg uram!
• Csejdy András: Majd’ megdöglik érte
• Schubert Gusztáv: Isten hozott a babaházban!
• Barna György: Az ördög háromszöge
• Harmat György: A hűtlenség ára
• Barotányi Zoltán: A Függetlenség Napja
• Hungler Tímea: Hárman párban
• Mátyás Péter: Twister
KÖNYV
• Báron György: Bíró Yvette: A rendetlenség rendje; Egy akt felöltöztetése
• Nagy Eszter: Erdély Miklós: A filmről
• Kelecsényi László: Truffaut – Hitchcock
• Kelecsényi László: Gervai András: Mozi az alagútban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Lucy

Andorka György

Lucy – amerikai-francia, 2014. Rendezte és írta: Luc Besson. Kép: Thierry Arbogast. Zene: Eric Serra. Szereplők: Scarlett Johansson (Lucy), Morgan Freeman (Norman), Amr Waked (Pierre), Johan Philip Asbaek (Richard), Choi Min-sik (Kang). Gyártó: Canal+ / Ciné+ / EuropaCorp. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 90 perc.

 

Félő, hogy az emberi szürkeállomány 10%-os kihasználtságról szóló mítosz számonkérése a felütésben Luc Besson új moziponyvája kapcsán nagyjából annyira tűnhet cool gesztusnak, mint Carl Sagan az X-akták néphülyítését ostorozó megjegyzései, a kevésbé informált olvasók kedvéért elöljáróban mégis szögezzük le: a fenti elképzelés nem több, mint félreértések sorozatában gyökerező – már csak a természetes szelekció vastörvényével is logikailag ellentétes – városi legenda. A fikció világában persze légből kapott premisszákra is egészen csinos várakat lehet építeni, és noha az agy nem éppen úgy működik, mint a „rootolható” okostelefon, a rendező dicséretére legyen mondva, dramaturgiailag remekül vezetett, feszes és profi mestermunkát húz fel erre a macguffinra. A rosszkor, rossz helyen lévő csitri speciális droggal kitágított elméjű szuperhőssé válik, hullahegyek kíséretében; in medias res nekilóduló, színtiszta exploitation a Crank-filmek nyomdokain. Mindezzel semmi probléma nincsen, időnként jól esik, ha Johannson közelképekkel fetisizált idomai előhozzák a belvárosi értelmiségiből a neandervölgyit, a Dies irae taktusaival aláfestett vérontás a galamblelkekből a Mechanikus narancs Alexét, az olcsó CGI-gimmickek és a big beat zenével támogatott párizsi autós üldözés csillagászati kliséje pedig a túl sokat látott esztétából némi elnéző somolygást.

A nő körülrajongott fesztiválkedvence és a Transzcendens komótos, régi iskolás sci-fije után az alászálló kultúrjavak logikája szerint immáron a szofisztikált filmkedvelők illetve Kurzweil-hívő geekek szűkebb körén kívül is fogyasztható variáció került az étlapra a korszellemet fémjelző transzhumanizmus/szingularitás témában. A plázaközönség minden bizonnyal kajálni fogja, de az aggodalmas jövőképek után az előző csoportok számára is felüdülés lehet a címében etiópiai ősanyánkra utaló Lucy: megnyugtató a tudat, hogy történjék bármi, Besson filmes univerzumában minden dolognak mértéke a popcornt zörgető majomember marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11765