KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/október
KRÓNIKA
• (X) : Shoot in Hungary
MAGYAR FILM
• Jancsó Miklós: Örök vadászmezők A Magyar Filmesek Világtalálkozójára
• Muhi Klára: Nagytotál Operatőrök
• Molnár Gál Péter: Miként válik valakiből vámpír? Lugosi Béla
• Kőniger Miklós: Egy elfeledett sztár Putti Lya
• Balogh Gyöngyi: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
• Király Jenő: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
TITANIC
• Csejdy András: New Age láger Biztonságban
• Nevelős Zoltán: Rémmese a búzamezőkről Philip Ridley két filmje
• Nevelős Zoltán: Repülő hattyúk, krokodilok Telefoninterjú Philip Ridley-vel
• Horányi Attila: Minnesängerek Szeptemberi dalok; Nico ikon
• Forgách András: Aranyhal a pokolban Benjamenta Intézet
• Kömlődi Ferenc: Fekete-fehér, igen-nem Varrat
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Na’Conxipan Részletek egy forgatókönyvből
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Image Égi manna
• Almási Miklós: A fantázia kisajátítása Megatévé
KÉPREGÉNY
• Láng István: A teremtő fürdőköpenye
• Bayer Antal: Képregény és Internet
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vak vezet világtalant Bolse vita
• Reményi József Tamás: Házilagos P. Howard A három testőr Afrikában
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Ments meg uram!
• Csejdy András: Majd’ megdöglik érte
• Schubert Gusztáv: Isten hozott a babaházban!
• Barna György: Az ördög háromszöge
• Harmat György: A hűtlenség ára
• Barotányi Zoltán: A Függetlenség Napja
• Hungler Tímea: Hárman párban
• Mátyás Péter: Twister
KÖNYV
• Báron György: Bíró Yvette: A rendetlenség rendje; Egy akt felöltöztetése
• Nagy Eszter: Erdély Miklós: A filmről
• Kelecsényi László: Truffaut – Hitchcock
• Kelecsényi László: Gervai András: Mozi az alagútban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Camille kétszer

Kovács Kata

Camille redouble – francia, 2012. Rendezte: Noémie Lvovsky. Írta: Maud Ameline, Pierre-Olivier Mattei és Florence Seyvos. Kép: Jean-Marc Fabre. Zene: Joseph Dahan. Szereplők: Noémie Lvovsky (Camille), Samir Guesmi (Eric), Judith Chemla (Josepha), Yolande Moreau (Anya). Gyártó: F Comme Film. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 115 perc.

A Franciaországban népszerű rendező-író-színésznő Noémie Lvovsky a Camille-jal Francis Ford Coppola Előre a múltba című filmjét játssza újra: a középkorú címszereplőnő éppen válni készül, amikor váratlanul negyed századdal és egy elrontott élettel korábban ébred fel egykori tinédzserszobájában. A komédia talán a lehető leglaposabb műfaji választás a szóban forgó történet elmondására, és bár Coppola még ezzel együtt is üde és szórakoztató filmet készített 1986-ban, az időt ugyanekkorra visszacsévélő Camille-ról már nem mondhatunk el hasonlóakat.

A francia közönségfilm örökzöldjeivel, filmes veteránok cameóival (Jean-Pierre Léaud és Mathieu Almaric) és néhány nosztalgia-slágerrel (99 Luftballon, Walking on Sunshine, Lvovsky énekes-táncos produkciójának kíséretében) kitömött Camille nem más, mint egy szeretnivaló, szomorúan piálgató nő története, aki a játékidő kilencvenöt százalékában időutazik, bizarr ismeretségeket köt, a tinédzser haverjaival lóg és megpróbál jobb döntéseket hozni, mint egyszer már végigélt ifjúságában. Az időcsavaron és a „kétszer ugyanabba a folyóba” dilemmán is elmereng, ám a film mintha fekete lyukként nyelne el olyan drámai fordulópontokat, mint édesanyjának ismételt elvesztése és a sors kegyetlen megmásíthatatlanságának felismerése. Nyilvánvaló, hogy Franciaországban nem megy ki a divatból a szentimentális pillanatokkal és abszurd helyzetekkel tarkított, elbűvölőnek szánt retró-komédia (lásd Julie Delpy 2011-es rendezését) – ezek közé tartozik Lvovsky neves francia díjátadókon megfordult mozija is, de a külföldi fesztiválok és kritikusok visszajelzései alapján úgy tűnik, hogy a Camille még a bárdolatlan önirónia és a filmtörténeti kikacsintások dacára is kevés élvezeti értékkel bír a franciául nem beszélők jelentős része számára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11418