KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/október
KRÓNIKA
• (X) : Shoot in Hungary
MAGYAR FILM
• Jancsó Miklós: Örök vadászmezők A Magyar Filmesek Világtalálkozójára
• Muhi Klára: Nagytotál Operatőrök
• Molnár Gál Péter: Miként válik valakiből vámpír? Lugosi Béla
• Kőniger Miklós: Egy elfeledett sztár Putti Lya
• Balogh Gyöngyi: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
• Király Jenő: Magyar románc Varrógéptől az írógépig
TITANIC
• Csejdy András: New Age láger Biztonságban
• Nevelős Zoltán: Rémmese a búzamezőkről Philip Ridley két filmje
• Nevelős Zoltán: Repülő hattyúk, krokodilok Telefoninterjú Philip Ridley-vel
• Horányi Attila: Minnesängerek Szeptemberi dalok; Nico ikon
• Forgách András: Aranyhal a pokolban Benjamenta Intézet
• Kömlődi Ferenc: Fekete-fehér, igen-nem Varrat
FORGATÓKÖNYV
• Bereményi Géza: Na’Conxipan Részletek egy forgatókönyvből
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Image Égi manna
• Almási Miklós: A fantázia kisajátítása Megatévé
KÉPREGÉNY
• Láng István: A teremtő fürdőköpenye
• Bayer Antal: Képregény és Internet
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Vak vezet világtalant Bolse vita
• Reményi József Tamás: Házilagos P. Howard A három testőr Afrikában
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Ments meg uram!
• Csejdy András: Majd’ megdöglik érte
• Schubert Gusztáv: Isten hozott a babaházban!
• Barna György: Az ördög háromszöge
• Harmat György: A hűtlenség ára
• Barotányi Zoltán: A Függetlenség Napja
• Hungler Tímea: Hárman párban
• Mátyás Péter: Twister
KÖNYV
• Báron György: Bíró Yvette: A rendetlenség rendje; Egy akt felöltöztetése
• Nagy Eszter: Erdély Miklós: A filmről
• Kelecsényi László: Truffaut – Hitchcock
• Kelecsényi László: Gervai András: Mozi az alagútban

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Karate kölyök

Vajda Judit

 

The Karate Kid – amerikai-kínai, 2010. Rendezte: Harald Zwart. Írta: Robert Mark Kamen történetéből Christopher Murphey. Kép: Roger Pratt. Zene: James Horner. Szereplők: Jaden Smith (Dre Parker), Jackie Chan (Mr. Han), Taraji P. Henson (anya). Gyártó: Columbia Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 140 perc.

 

Úgy tűnik, a közönségnek rendszeresen szüksége van az olyan dicsőséges felemelkedés-történetekre, melyekben a legkisebb fiú vagy legyőzi a sárkányt, vagy nem (általában az előbbi) – de legalább mindenképpen megpróbálja. Az 1984-es Karate kölyök újabb remake-jében (hiszen a hasonló cselekmény miatt az 1994-es Új karate kölyök is inkább tekinthető újrának, mint a trilógia folytatásának) szintén erre esik a hangsúly, nem a tulajdonképpeni győzelemre vagy elbukásra, mivel az út, az átváltozás adott esetben ugyanolyan dicsőséges lehet, mint az esetleges diadal a végén. Így lesz a többféle értelemben is elnyomott Daniel-szanból magabiztos fiatalember, a Hilary Swank hozta zűrös kamaszlányból igazi hölgy, a legújabb verzióban pedig a Jaden Smith alakította szemtelen, zárkózott kis pocokból barátságos, a világra nyitott kisfiú.

A 2010-es junior kiadásban ugyan egészen Kínáig kell menni, hogy indokolt legyen, miért piszkálná kortársai közül bárki a már 12 évesen is igazi cool arc, fonott hajú fekete srácot, ezt leszámítva azonban az alkotók egyszer sem játsszák ki hangsúlyosan az idegengyűlölet-kártyát, ahogy kimarad az eredetiben még lényeges társadalmi érzékenység is. Ehelyett kapunk néhány turisztikai nagyágyút (Kínai Nagy Fal, Wudang-hegység), helyi ízeket (sültskorpió, Qi Xi Fesztivál), Pat Morita Miyagija után szerencsére a drámai szerepben sem kínos Jackie Chant és egy, a korábbinál értelemszerűen visszafogottabb, bájos gyerekszerelmet. Elképesztő viszont az a leplezetlen, kegyetlenül élethű, már-már szadista brutalitás, amivel a harcjeleneteket megoldották. Roppannak a gyermekbordák, csattan a kis fej a betonon, harcművész-sztárunk karaktere pedig könyörtelenül fiatalkorúakat bántalmaz. Mindez főleg azért megdöbbentő, mert Harald Zwart filmjét egyébként minden más arra predesztinálná, hogy igazi, szívmelengető családi mozi legyen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/09 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10378