KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/szeptember
KRÓNIKA
• N. N.: „Big Zbig”

• Csejdy András: Renton rave-be ér Trainspotting
• Kövesdy Gábor: Az elveszett bizonytalanság Antonioni és Wenders
• Herskó János: Két végzős beszélget Főiskola, főiskola
• Mispál Attila: Két végzős beszélget Főiskola, főiskola
• Nádori Péter: Gran Turmismo Herskó-filmek
MAGYAR MŰHELY
• Bihari Ágnes: A történelem hátsóudvara Beszélgetés Fekete Ibolyával
OROSZ MÉDIA
• Szilágyi Ákos: Jelcinméker, Lebegyméker Virtuális Oroszország
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Csajvadék Égi manna
• Fábry Sándor: Jedi a koktélbárban Tévédizájn
• Antal István: Luxusnyomorúság Divattévé
MULTIMÉDIA
• Politzer Péter: Cinemanet
• Halápi Csaba: CD-ROM a moziban
VITA
• Kovács András Bálint: Közszolgálati reklám?
• György Péter: Félreértés és némi naivitás
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Házas ember ajtót nyit Érzékek iskolája
• Forgách András: Veszélytelen viszonyok Carrington
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: A kertben
• Csejdy András: Tommy
• Ardai Zoltán: August King utazása
• Barna György: A hírek szerelmesei
• Hungler Tímea: Végképp eltörölni
• Mátyás Péter: Mission: Impossible
• Tamás Amaryllis: Senki bolondja
• Bíró Péter: Sztriptíz
• Harmat György: Egykoron harcosok voltak

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ellenségek

Veress József

 

Gorkij drámáiban elsősorban nem a cselekményfordulatok izgalmasak, hanem az emberi viszonylatok rajza. Az érdekek, magatartások, erkölcsök, világfelfogások csatája.

Az 1906-ból való Ellenségek meséjének középpontjában gyárosok és munkások, kizsákmányolok és kiszákmányoltak csapnak össze életre-halálra. A szovjet író a századelő típusait azért vonultatta fel. hogy a sorsukban a forradalomra szomjazó ország atmoszféráját tárja fel és a társadalmi földrengést érzékeltesse.

A filmváltozat – a színészből rendezővé avanzsált Nahapetov munkája – nem éri el a megrendítő élmények színvonalát, de lényegében hűségesen tolmácsolja Gorkij mondanivalóját. Az első képsorok békés idillt sugallnak, aztán fokozatosan elkomorodnak a színek, hogy a történet végén valósággal szikrázzanak az indulatok. A gyári családi csetepaté tablóvá szélesedik, s akárcsak az Oblonszkij-házban, itt is minden összekeveredik. Atrocitások, házkutatások, erőszakos halál, bírósági tárgyalás: rendkívül mozgalmasak az események.

Nahapetov (a nemrég elhunyt Abram Room forgatókönyve nyomán) igyekezett kitágítani a színpadai mű kereteit. Kamerája nemcsak a zárt tereket pásztázza be, hanem azt is, ami túlesik a képzeletbeli rivaldán. A tempó lehetne pergőbb, a verbális közlések olykor fölébe kerekednek a vizuális megjelenítésnek, mindezért azonban bőséges kárpótlást nyújt a színészek játéka. A „sztárparádé” szót szovjet filmek szereposztását méltatva nem nagyon szoktuk emlegetni. Ezúttal nyugodtan használhatjuk a kifejezést. Az Ellenségek elsősorban Szmoktunovszkij, Jefremov és Nyejolova alakítása révén kér helyet magának az egyre szaporodó Gorkij-adaptációk sorában.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1979/11 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8094