KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Örökzöld
• N. N.: Tomás Gutiérrez Alea (1928–1996)
MÉDIA
• György Péter: Tedd a magadévá! Média és közszolgálat
• Simó György: A civilizált reklám Beszélgetés Sipos Józseffel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A démon papucsa Cannes

• Bori Erzsébet: Két kutya húzta Az író Tarantino
• Horváth Antal Balázs: Amerika a taccsvonalról Hollywood-alsó
KÉPREGÉNY
• Kertész Sándor: A képregény Griffithe Százéves rokonság
ANIMÁCIÓ
• Karátson Gábor: Halkoporsók Animáció
DOKUMENTUMFILM
• Csejdy András: Kezelt dokumentumok Beszélgetés Domokos Jánossal és Dömötör Péterrel
• Simó György: Kezelt dokumentumok Beszélgetés Domokos Jánossal és Dömötör Péterrel
• Muhi Klára: A kíváncsiság kútja Magyar tarka
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Az élet filmje Virtuális természet
• Dániel Ferenc: A jövő a páviánoké Krízisképek
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Déltengeri presszózene Bukott angyalkák
• Csejdy András: Zoológus pácban Angyalok és rovarok
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Semmihasznák
• Ardai Zoltán: Teljes napfogyatkozás
• Schubert Gusztáv: Jefferson Párizsban
• Simó György: A szikla
• Takács Ferenc: Arc
• Vidovszky György: Leszámolás Denverben
• Boros József: Most és akkor
• Tamás Amaryllis: Legbelső félelem
• Hungler Tímea: Majomparádé
• Simó György: Menekülés az éjszakába

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mamma Mia

Tüske Zsuzsanna

Mamma Mia – amerikai-brit, 2008. Rendezte: Phyllida Lloyd. Írta: Catherine Johnson. Kép: Haris Zambarloukos. Zene: Stig Anderson, Benny Andersson és Björn Ulvaeus. Szereplők: Meryl Streep (Donna), Colin Firth (Harry Bright), Pierce Brosnan (Sam Carmichael), Amanda Seyfried (Sophie), Stellan Skarsgard (Bill), Julie Walters (Rosie), Christine Baranski (Tanya). Gyártó: Internationale Filmproduktion Richter / Littlestar / Playtone. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 109 perc.

 

A tavalyi nyár termése, a sziruppal felöntött Hajlakk után idén egy újabb napfénytől és boldogságtól duzzadó darab örvendezteti meg az elfogult musicalrajongókat. Ezúttal nem remake-ről, hanem egy színpadi mű adaptációjáról van szó, amelynek kiváló és klasszikus alapanyaga, az ABBA-slágerekből összeállított dalcsokor többszörös fénytörésen át jutott a hagyományos koncertelőadásoktól a sikeres színházi premieren át végül a filmes debütálásig.

A történet, melyet a négy nett svéd legismertebb dalaihoz kanyarítottak, egy görög szigeten játszódik. Itt él a középkorú hoteltulajdonosnő, Donna (Meryl Streep) egyetlen lányával, Sophieval (Amanda Seyfried), aki anyja viharos fiatalkori szerelmi életének eredményeképp még sosem találkozott saját apjával. Ahogy esküvőjének napja közeledik, a lány egyre inkább szükségét érzi annak, hogy a megfelelő férfi kísérje oltárhoz, ezért három levelet ad fel a három lehetséges apa-jelöltnek és meginvitálja őket a nagy eseményre, hogy végre fény derüljön anyja titkára. Így kezdődik el a shakespeare-i jelmez flitteres verziójába öltöztetett kalamajka, hiszen a három idősödő trubadúr hamarosan a szigetre érkezik – esetünkben egy klasszikus romantikus regényhős (Colin Firth), egy északi születésű entellektüell (Stellan Skaarsgard) és persze a legnépszerűbb titkosügynök (Pierce Brosnan) daloló alteregójának személyében.

Phyllida Lloyd alkotása formai szempontból hozza az ABBA-dalok filmes kíséretéhez tapadó hagyományt, amennyiben a Muriel esküvőjéhez vagy a Priscillához hasonlóan megidézi a régi videoklipek képi világát. A musical – azon túl, hogy vakon elkötelezi magát a játékosság mellett – megpróbál felvillantani némi öniróniát is, amely a szereplőválasztásnak eleve egyenes következménye lenne: de kellő fanyarság híján a fagylalt csúnyán visszanyalt, így a végeredményben az azúrkékre izzított háttér előtt csupán egy vidám panoptikum tagjainak csetlése-botlása zajlik minden spiritusztól és humortól mentesen.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9567