KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Örökzöld
• N. N.: Tomás Gutiérrez Alea (1928–1996)
MÉDIA
• György Péter: Tedd a magadévá! Média és közszolgálat
• Simó György: A civilizált reklám Beszélgetés Sipos Józseffel
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A démon papucsa Cannes

• Bori Erzsébet: Két kutya húzta Az író Tarantino
• Horváth Antal Balázs: Amerika a taccsvonalról Hollywood-alsó
KÉPREGÉNY
• Kertész Sándor: A képregény Griffithe Százéves rokonság
ANIMÁCIÓ
• Karátson Gábor: Halkoporsók Animáció
DOKUMENTUMFILM
• Csejdy András: Kezelt dokumentumok Beszélgetés Domokos Jánossal és Dömötör Péterrel
• Simó György: Kezelt dokumentumok Beszélgetés Domokos Jánossal és Dömötör Péterrel
• Muhi Klára: A kíváncsiság kútja Magyar tarka
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Az élet filmje Virtuális természet
• Dániel Ferenc: A jövő a páviánoké Krízisképek
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Déltengeri presszózene Bukott angyalkák
• Csejdy András: Zoológus pácban Angyalok és rovarok
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Semmihasznák
• Ardai Zoltán: Teljes napfogyatkozás
• Schubert Gusztáv: Jefferson Párizsban
• Simó György: A szikla
• Takács Ferenc: Arc
• Vidovszky György: Leszámolás Denverben
• Boros József: Most és akkor
• Tamás Amaryllis: Legbelső félelem
• Hungler Tímea: Majomparádé
• Simó György: Menekülés az éjszakába

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egész nap esik

Sarodi Tibor

 

Képzeljünk el egy vonzó, bár már nem egészen fiatal, világot látott nőt, aki véletlenül egy elkeserítően unalmas faluba csöppen a világ végén. Az esemény felrázza a három tagú „helyi intelligenciát”. A snájdig százados hevesen udvarol, a piperkőc doktor is csapná a szelet, de hamar rájön, hogy reménytelen. A nyamvadt, borostás tanár hol csendesen asszisztál, hol vodkával átitatott bölcsességeit ontja, amelyeket a másik kettő akkor sem értene, ha véletlenül odafigyelne. Kiderül, hogy a távoli Göttingenben nem csak az egyetemet látogatta: charlestont jár a vándorcirkusz csillagával. És amikor a hiúságában sértett tiszt erőszakoskodni kezd a művésznővel, a védelmére kel. Reggel a nő és a tanár egymást átölelve, együtt hagyja el a falut a cirkusz-karavánnal.

Valószínűtlen, ugye? Olyan, mint egy mese. Az is. Hogy mindez a harmincas években Bulgáriában történik, annak nincs különösebb jelentősége. Bár a novella, amelyből Vladiszlav Ikonomov filmje készült, a század elején íródott, és a légkör inkább a „boldog békeidőket” idézi, mint a harminc évvel későbbi korszakot. A szereplőkről nem tudunk meg túl sokat. De minek is: a gonosz mostoháról mindenki tudja, hogy gonosz. A katonatiszt utálatos. A piperkőc üresfejű. A filosz nem szépfiú, de okos. Az idomárnő mondén, de lelke is van. És a végén a rosszak elnyerik méltó büntetésüket: hoppon maradnak. A szerelmesek egymáséi lesznek. Aki akarja, mélyebb tanulságokat is levonhat magának, de felesleges. Aki viszont kellemes időtöltést vár egy filmtől, az megtalálja. És megmarad benne egy-két szokatlan arc, villanásnyi jelenet, egy furcsa hangulat és az álomszerű befejezés lebegő emléke.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/07 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6388